Démonok a zárkában

Bent megdöbbentő látvány fogadta őket. Az egyik rab élettelenül terült el a kövön, vele társai végeztek, akik viszont saját vérükben feküdtek, mivel az engedéllyel tartott borotváikkal öngyilkosságot kíséreltek meg. Az egyenruhások elővették az életmentő gyakorlatukat, és addig tartották a lelket a két öngyilkosban, míg a mentők kiérkeztek. Úgy tűnik, sikerült az életüket megmenteni, később bizonyára val¬lomást tesznek.

Egy olyan ingerszegény környezetben, mint a börtön, ahol izoláltan élnek az elítéltek, mitől gyűlik össze három élet kioltásához elégséges indulat? Az elítéltek szinte laboratóriu¬mi körülmények között élnek, a cirkli mikroszkópján óránként vizsgálják őket. A büntetés-végrehajtás intézménye ráadásul nevel is, szabaduláskor a kinti, szabad életre alkalmas egyének számára kell nyitni a kaput. Akkor mégis, miért menetelnek kifelé ebből az életből – kötelékben? Mitől válik a gyilkosságért bezárt lélek odabenn – még gyilkosabbá, sőt önsorsrontóvá is?

Születhet-e az ember gyilkos ösztönnel? – kérdezte ezt egy riporter az eset kapcsán a pszichológustól, aki határozott „nem”-mel válaszolt. Sőt még azt is hozzátette, hogy a nagyot botlók, akik tettükért hosszú büntetéssel vezekelnek, a jobb magaviseletűek közé tartoznak odabenn, mivel tudják, nekik ebben a közegben kell, talán életük végéig, létezni. A rácson kívülre zárhatjuk az indítékok közül a szabad világ kísértéseit, úgy, mint az anyagi haszonszerzést, a szerelemféltést, az alkoholos befolyásoltságot, a kábítószerezést meg a jó ég tudja, még mi mindent. Akkor milyen démon költözött ebbe a zárkába? Összefüggésben volt e gyászos cselekedet az új év kezdetével? Innen, kívülről persze csak találgatni lehet. Ám öngyilkosságot nehéz elkövetni ott, ahol a cellát eleve úgy rendezik be, hogy ennek a lehetőségét szinte kizárják. Az engedélyezett borotva nyilván műanyag, eldobható, amiből az éles fémlapocskát nem könnyű kiapplikálni. Míg azzal elbíbelődik valaki, könnyen jobb belátásra térhet. Hát nem tértek, így a felkavaró az esetben mégiscsak az, milyen vékony szál is köti az embert ehhez a világhoz! Az esztendő ezzel a fekete szenzációval indult. Meg azzal a szarkasztikus megjegyzéssel: már a börtönben sem lehetünk biztonságban…