Kaczynski-ügy: nincs még vége

Lech Kaczynsnki elnök feleségével, valamint 94 magas rangú személyiséggel együtt repült tavaly április 10-én a Tu-154-es lengyel kormánygépen Szmolenszkbe, hogy onnan tegyen egy rövid utazást Katynba, az ottani erdőben 1940-ben kivégzett legalább 22 ezer lengyel hadifogoly emlékművéhez.

A lengyel elnököt odalent Dmitrij Medvegyev orosz államfő várta. A protokoll nagyon kiszámított volt: ha a gép nem száll le idejében, akkor a mindenkire igen kínos várakozás következett volna.

A lengyel pilóták – minden előzetes figyelmeztetés ellenére – a ködös és zimankós időben többször is megkísérelték a landolást. Végül a gép fának ütközött, lezuhant és mindenki meghalt.

A vizsgálatokat az orosz hatóságok végezték, bár odaengedték a lengyeleket is. A végső jelentés elkészítése 9 hónapig tartott, ami a hasonló esetekben egyáltalán nem számít hosszadalmasnak.

Az oroszok azzal tettek pontot az ügyre, hogy a tragédiáért kizárólag a lengyelek a felelősek. A pilóták, akiknek nem volt elég tapasztalatuk, hogy nehéz időjárási körülmények között leszálljanak, s nem választották inkább a tartalék minszki repülőteret. A gépen lévő lengyel vezetők, akik lélektani nyomás gyakoroltak a pilótákra, hogy „ne várakoztassák meg sem Kaczynski elnököt, sem pedig az orosz államfőt”. A becsapódás pillanatában a pilótafülkében tartózkodott a lengyel légierő parancsnoka, akinek vérében alkoholt találtak – a rendőrök elvették volna a jogosítványát, ha autót vezet ilyen állapotban.

A lengyelek viszont nem tudják lenyelni, hogy kizárólag „lengyel hiba” okozta elnökük halálát. Jaroslaw Kaczynski, az elnök ikertestvére, volt miniszterelnök kijelentette: a végső jelentéssel az oroszok csúfot űznek Lengyelországból. „Fivéremnek nem voltak öngyilkos hajlamai” – mondta, arra célozva, hogy Lech Kaczynski bizonyosan nem sürgette az öngyilkos leszállást. Ezt nem is mondta senki – viszont a fekete doboz magnószalagján elhangzik a pilóták szájából egy mondat: „Nagyon dühös lesz...”. Hogy kicsoda? – nos, erről szól a lélektani nyomás.

Az oroszok megállapították, hogy a gép kifogástalan állapotban volt, a levegőben semmivel sem ütközött, fedélzetén nem tört ki tűz, nem történt robbanás – leszállás közben a földnek csapódott. A magnószalagon hallatszik a repülőgép automata berendezésének géphangja is, amely a földfelszín veszélyes közelségére figyelmeztet: „Húzd fel, húzd fel!” – erre a hangra pilótáknak teljes gázt kellett volna adniuk, felhúzni a gép orrát, és odébb repülni Minszkbe. Nem így történt.

A lengyelek nem tudnak belenyugodni, hogy a pilóták figyelmen kívül hagyták az orosz légi irányítók többszörös figyelmeztetését és megkísérelték a leszállást. Kétségbeesetten keresik a lehetőségeket, melyek alapján legalább a hibák egy részét az oroszokra háríthatnák.

A hangulat Lengyelországban abszolút orosz-ellenes. Donald Tusk miniszterelnök majd beszédet mond – de ezerszer is meg kell gondolnia, hogyan fogalmazzon. A beszéd valószínűleg kiegyensúlyozott lesz: csillapítja a lengyeleket, de odacsap az oroszoknak is. Elvégre ősszel választások lesznek Lengyelországban.

A Kaczynski-ügy, végtelenített szalagon, folytatódik, mint sok minden más az orosz-lengyel kapcsolatokban.