Világpénz lesz a jüan?

Hogy miként? Legyen a kínai pénz, a jüan (rövidítésével: RMB) a nemzetközi tartalékvaluta és a nemzetközi fizetőeszköz szerte a világon. A The Washington Post és a The Wall Street Journal a kínai elnök amerikai útja előtt írásban tehette fel kérdéseit az államfőnek. Az egyik így szólt: „Mit gondol, mi lesz a dollár jövőbeni szerepe a világban? Hogyan látja, miként lehet a jüant nemzetközi valutává tenni?”

„A jelenlegi nemzetközi valutarendszer a múlt terméke. Az amerikai dollár, mint a fő tartalékvaluta, tekintélyes szerepet tölt be a termékek nemzetközi piacán és a beruházási, pénzügyi tranzakciók zömében. Az Egyesült Államok monetáris politikájának nagyon komoly hatása van a globális likviditásra (pénzügyi fizetőképességére), a tőkeáramlásra, ép¬pen ezért a dollár likviditását ésszerű és stabil szinten kell tartani” – kezdte válaszát Hu Csin-tao.

Ami – kínai nyelven – azt jelenti: ideje már, hogy a hanyatló amerikai kapitalizmust felváltsa a dinamikus kínai gazdaság és valuta. Hu Csin-tao elismerte: „meglehetősen hosszú folyamat lesz”, amíg a jüan nemzetközi fizetőeszközzé – netán nemzetközi tartalékvalutává – nemesedik, de ebbe az irányba Kína már megtette az első lépéseket, mégpedig roppant kedvező előjelekkel. A jüan használata könnyíti a kereskedelmet, elősegíti a beruházásokat és nagyon gyorsan nő a kínai valutában végrehajtott nemzetközi pénzügyi tranzakciók száma.

Az Egyesült Államok jó ideje elég agresszívan követeli Kínától, hogy a leértékelt valutáját emelje értékére, mert a gyenge jüan olyan versenyelőnyt szavatol a kínai exportnak, amellyel az amerikai (nyugati) exportőrök nem tudnak lépést tartani. Washington szerint ez az alapvető oka a Kínával szemben kialakult hatalmas kereskedelmi deficitjüknek. Könnyű belátni: minél gyengébb a kínai jüan, annál olcsóbbak a kínai termékek. A kínai elnök arra hivatkozik, hogy országa így járul hozzá a nemzetközi gazdasági válság terheinek csökkentéséhez, mintegy kiutat kínálva a hanyatló dollár és a bajokkal küszködő euró megsegítéséhez. Csak figyeljetek Kínára – üzente a kínai elnök a Nyugatnak. Van azonban egy kis probléma.

Közgazdászok szerint ha Peking ki akarja túrni a dollárt vagy az eurót a jelenlegi helyéről, akkor hatalmas mennyiségű valutát kellene eljuttatnia a pénzvilágba. Csakhogy Kína a világért sem engedné ki a kezéből saját pénze sorsának alakulását. Azt sem engedi, hogy a külföldi beruházók nagy összegű, jüanban vezetett bankszámlákat nyissanak, kínai kötvényeket, részvényeket vásároljanak. Mert így bekövetkezne az, amit éppen az amerikaiak akarnak: ahogy terjedne a nemzetközi forgalomban a jüan, olyan mértékben erősödne is az árfolyama – és persze csökkenne a kínai export versenyképessége.

Márpedig ha a jüan nem forog úgy a világban, mint a dollár vagy az euró, akkor tényleg eltart egy ideig, amíg az Egyesült Államok vagy Európa utcáin kínai bankjegykiadó automaták lesznek, a benzin ára majd a jüan árfolyamának hullámzásától függ – és a magyarok jüanalapú hiteleket vesznek fel.

De mi lesz az euróval? A kínai elnök az interjúban egyetlen szót sem szólt az európai fizetőeszközről, igaz, az amerikai újságírók arról nem is kérdezték. Az eurónak azonban az elmúlt napokban befolyásos ellenfele lett, mégpedig Franciaországban, ahol eddig nem illett rossz szóval bántani 17 európai ország közös pénzét.

A minap több mint kétharmados többséggel a szélsőjobboldali francia Nemzet Front (FN) elnökévé választották a 42 éves Marine Le Pent, a párt negyven éven volt és most leköszönő elnöke, Jean-Marie Le Pen 42 éves lányát. Marine Le Pen tapasztalt politikus, európai parlamenti képviselő, aki félelmetes ellenfele lehet jövőre Nicolas Sarkozynek a majdani elnökválasztáson. Marine Le Pen sokat finomított apja szélsőséges technikáján.

Ennél is komolyabb azonban, hogy Marine Le Pen nem csak euroszkeptikus, de ellenzi a globalizációt, a közös pénzt, az eurót, a liberalizmust és a szabad kereskedelmet. Úgy gondolja, hogy Franciaországnak fel kell hagynia az euróval, és vissza kell térni a jó öreg frankhoz. Szerinte az Európai Unió alapját képező Lisszaboni Szerződés „az európai nemzetek függetlenségének és nemzeti azonosságának sírásója”. Úgy véli, hogy Franciaországnak Írországgal, Görögországgal, Olaszországgal, Spanyolországgal, Portugáliával együtt és egy időben ki kell lépnie az euróövezetből – persze mások is csatlakozhatnak hozzájuk –, mert az euró a bajok, a megszorítások forrása. És ha Jean-Marie Le Pennek sikerült megszorítania Sarkozyt, ez Marine Le Pennek is sikerülhet.