Kártyafigura az Operában

Kezdetben a közönség visszafogottan ünnepelt, annak ellenére, hogy az operát az előző szereposztásban láthatta-hallhatta. A II. felvonástól fokozódott a figyelem, majd a hangos tetszésnyilvánítás.

Az énekesek jól helytálltak. Elsőként kell említeni a Hermannt alakító orosz Badri Maisuradzét. Igazi hőstenor, jelentős hangerővel, a mélyebb hangokat is jól kiénekli.

Grzegorz Paziknál a hangerő mintha gyengébb volna, ám tetszett az előadókészsége.

Tomszkij szerepében a jól ismert Anatolij Fokanov a szokásos sikerrel énekelt, nagy tapsot kapott a közönségtől.

A grófnő szerepében Wiedermann Bernadett nehezen tudta megjeleníteni azt az elegáns, férfiak által körülrajongott, korábban Párizsban élt orosz grófnőt, amilyennek a szerző elképzelte. Hangja is mintha haloványra sikeredett volna.

Rálik Szilvia Lisa szerepében az előadás beteljesült ígérete. Kiművelt szép szopránjával magával ragadta a közönséget. Talán nem kiabáljuk el, ha azt írjuk, hogy még sor siker vár rá.

A Szentpéterváron játszódó opera franciás jellegét a pásztorjáték adta meg, különösen tetszett a két szólótáncos, Rotter Bianka és Glogovácz Tamás.

Győriványi Ráth György karmester – akiről az hírlik, hogy megpályázza a főigazgatói posztot – jól kézben tartotta a zenekart.

Bár a díszletek a régiek, Vlagyim Milkov rendezése hiteles, bár nem ártott volna, ha az utolsó jelenetben, amikor a kártyaasztalon a piros tízes helyett megjelenik a Pikk Dáma, ami halálba kergeti Hermannt, egy pillanatra látható lenne – némi mosollyal a szája szélén – az egykori párizsi dáma, a grófnő is.

Mindent összevetve: az előadás végén jogos volt a szűnni nem akaró taps, amely egyaránt jutalmazta az énekeseket, a rendezőt, a karmestert.