Líbia fellázadt

Moamer Kadhafi, az arabok és talán egész Afrika Fidel Castrója, esetleg Che Guevarája, 27 éves ifjú katonatisztként ragadta magához a hatalmat Líbiában. Elkergette Idrisz királyt, aki éppen Törökországban gyógykezeltette magát. Ő lett az arab világ fenegyereke, aki egy nagy Zöld Könyvben (a zöld az iszlám színe) fogalmazta meg állameszményét, valahol a kommunizmus és a kapitalizmus között. Miután sehogy sem sikerült vezető szerepet kivívnia az arab világban, egy csapásra a pánafrikanizmus szószólója lett.

Megszüntette a kormányt, a kormányhivatalokat, még a nagykövetségeket is: mindenütt a népi bizottságok vették át a hatalmat. Mindenkit támogatott – még az ír terroristákat, a palesztin fegyveres csoportokat is –, akik és amelyek az arab ügyért és a fennálló világrend ellen harcoltak.

Önmagát női testőrökkel vette kö­rül, csak a sivatagban felállított sátrá­ban érezte magát biztonságban. (A rendkívül képzett és mutatós női kommandósok mindenütt nagy feltű-nést keltettek; csak szűz nők lehettek az elit csapat tagjai.) Ha külföldön tett látogatást, akkor vitte magával a sátrát is: amikor 2009-ben felszólalt az ENSZ-közgyűlésen, a Central Parkban akart letáborozni, de ezt New York városa megakadályozta.

Odahaza féltek tőle: a titkosszolgálat leszámolt ellenfeleivel, a külföldön élő emigráns ellenzékiekre pedig gyilkosokat küldött. Benne volt a keze a Lockerbie-merényletben: 1988-ban az ő emberei helyeztek el robbanóanyagot a PanAm repülőgépén, amely a skóciai kisváros, Lockerbie felett robbant fel. A merényletben 270 ember halt meg. Az 1980-as években merényletet követtek el Nyugat-Berlinben egy olyan bár ellen, ahová amerikai katonák jártak: ott is líbiai nyomokra bukkantak. Ronald Reagan amerikai elnök – aki csak „a Közel-Kelet veszett kutyájának” nevezte a líbiai vezetőt – feldühödött, és Líbia ellen küldte harci gépeit. Kadhafi túlélte.

A 2000-es évek elejéig Kadhafi kitaszított, pária volt a nemzetközi közösségben – de minden jel szerint sokan alig várták, hogy részesedjenek Líbia olajából. Kadhafi is rájött, hogy az elszigeteltségben nem érvényesítheti akaratát és elveit a világban. A – látszólag – megszelídült Kadhafi, mint egy király, Líbiában fogadta sorra a brit, német, francia és olasz vezetőket, valamint más országok politikai és gazdasági embereit. Mintha mindenki nála járt volna Canossát. A líbiai vezető elemében volt, Hugo Chávez venezuelai elnökkel még olyan terveket is szövögetett, hogy létrehozzák a NATO ellenében a Dél-atlanti Szerződés Szervezetét, a SATO-t.

Ennek a korszaknak most vége. Kadhafi a nyáron lesz 69 éves, és meg kellett élnie, hogy országa fellázadt ellene. Ami még ennél is félelmetesebb lehet számára: a Líbiában oly fontos és befolyásos törzseknek is elegük lett belőle. Kadhafi emberei éleslőszerrel nyitottak tüzet a tömegre, a levegőből harci gépek hidegvérrel géppuskázzák az embereket. Valószínűleg ez már nem elég: vezető munkatársai, egykori bizalmasai sorra megtagadják és készülnek az átállásra.

A helyszíni tudósítások szerint immár Kadhafi ellen fordult a társadalom szinte minden rétege: a hatalom kicsúszni látszik a líbiai vezető kezéből. Pedig úgy tűnt, hogy azt az örökkévalóságig megtartja.