Takarítónő lökte a porba

Dominique Strauss-Kahn 2007-ben lett a világ egyik legnagyobb és legbefolyásosabb gazdasági szervezetének, az IMF-nek a főnöke. Igazi politikai és pénzügyi zsonglőr, aki bizonyította képességeit: egy évvel hivatalba lépése után kirobbant a nemzetközi pénzügyi válság, de ő állta a sarat. Meggyőzte a világ hatalmasságait arról, hogy előre kell menekülni, nem szabad siránkozni, hanem minél gyorsabban pénzt kell önteni a kiszáradt bankokba.

Nem volt egyszerű dolga, hiszen az IMF kormányközi szervezet, a kormányokkal kellett megegyezni. Némi könnyítést jelentett, hogy a valutaalapban azoknak az országoknak szavazatolják a döntés jogát, amelyek a legtöbb pénzt adják, ugyanis a szavazati jogot is a pénz arányában mérik. A leggazdagabb Egyesült Államok a szavazatok száz százalékából a voksok 16,74 százalékát birtokolja. (El lehet képzelni, hogy ha Kína csak 6. a sorban, és szavazati súlya 3,65 százalék, akkor mekkora döntési ereje lehet ott Magyarországnak és a „kicsinek”…)

A pénzügyi káoszból Dominique Strauss-Kahn sok türelemmel és diplomáciával rendet csinált, tekintélye pedig egyre nőtt – nemcsak Washingtonban, az IMF központjában, hanem otthon, Franciaországban is. Strauss-Kahn – volt már pénzügyminiszter is – eredetileg nem akart az IMF főnöke lenni: 2006-ban megcélozta a francia Szocialista Párt vezetői posztját. Abban reménykedett, hogy elnökjelölt lehet a következő évi elnökválasztásokon. Egy nő azonban megelőzte: Ségolène Royal lett a pártvezető és egyben Nicolas Sarkozy kihívója. Sarkozy győzött – és győzni akar 2012-ben is.

Strauss-Kahn emigrációba vonult: Washingtonban kivonta magát a francia politikából. Franciaország azonban mindmáig nyögi a válság következményeit. A Szocialista Pártban ugyan legalább fél tucat ember is alkalmasnak tartja magát arra, hogy jövőre vereséget mérjen Sar¬kozy elnökre, de ezek a férfiak és nők már megkoptak a politikában.

Innen jött az ötlet és a remény, hogy talán Strauss-Kahn szakértelmére és diplomáciai ügyességére volna szükség, s ő lehet az a szocialista jelölt, aki „megszoríthatja” egy év múlva Nicolas Sarkozyt. És lőn: a közvélemény-kutatások megerősítették a várakozásokat: Dominique Strauss-Kahnból hirtelen Sarkozy elnök veszélyes ellenfele lett, különösen azért, mert az elnök népszerűsége a mélypontra zuhant. Strauss-Kahn még nem jelentkezett hivatalosan sem a pártvezetői, sem pedig az elnöki posztra, de Franciaországban így is ő lett a titkos trónkövetelő.

Van azonban neki egy gyenge pontja. Akik közelebbről ismerik, sajátos becenévvel illetik: ő a Chaud Lapin – azaz a Forró(vérű) Nyúl –, afféle mai Don Juan. Egyszer már – az IMF főnökeként – megjárta: 2008-ban viszonyt kezdett a szervezet egyik (magyar származású) közgazdásznőjével. A dolog kitudódott, az IMF igazgatótanácsa megrótta, de mivel a kapcsolat közmegegyezésen alapult, nem történt semmi. Maradt az IMF főnöke, maradt a felesége is.

Most azonban Dominique Strauss-Kahn számára alighanem rémálom, ami bekövetkezett. A 62 éves befolyásos férfi manhattani lakosztályában (naponta 3000 dollár, 570 000 forint) lerohant egy 32 éves takarítónőt. Megkergette, dulakodott vele és meg akarta erőszakolni. A rendőrök egy Párizsba tartó repülőgépről szedték le, percekkel az indulás előtt. Börtönbe vitték, és testét, DNS-mintáját – az ő engedélyével – megvizsgálták. A világ legjobb ügyvédei azonnal megjelentek, s állítják: Strauss-Kahn nem is lehetett akkor és ott a szállodában, hiszen félórával azelőtt kijelentkezett, az ominózus időben pedig a lányával ebédelt. Valamiért azonban a New York-i bíró nem hitt neki, s nem fogadta el a felajánlott óvadékot (1 millió dollárt) sem, mert szerinte fennáll a szökés veszélye.

Strauss-Kahnt bilincsben elhurcolták, börtönben marad, és napokba telhet, amíg újra a bíró elé kerül. Mivel nincs diplomáciai mentessége – ez legfeljebb hivatali ténykedésére érvényes –, akár húsz évre is ítélhetik. Ha bűnös, biztosan nem lesz francia elnökjelölt, de még IMF-főnök sem.

A valutaalap ugyan azt hajtogatja, hogy a dolgok intézése továbbra is normális mederben folyik, de a valóság az, hogy késedelmet szenvedhetnek azok a pénzügyi mentőcsomagok, amelyek Görögország, Portugália vagy éppen Írország gazdasági újjáélesztését szolgálnák.