Indul az új magyar népvándorlás?

– Valóban erős ma az elvándorlási szándék az emberekben, de kutatóként azt látjuk, hogy a tervek nagy részéből nem lesz semmi, az álmainkat nem mindig tudjuk megvalósítani. Azonban már a szándék is jelzi a politikának, hogy gond van, mert mögötte nagyobb részben az elkeseredés áll, és csak kisebb mértékben a kalandvágy.

– Ezek szerint nem csupán világot látni szeretnénk?
– Az elvándorlást, a külföldi munkavállalást elsősorban a kényszer motiválja – és most nem az egyetemistákról beszélek, akik rövidebb-hosszabb szakmai tapasztalatszerzésre mennek, mert az egész más történet. Aki elmegy, az általában mindent itthon hagy: családot, barátokat, hobbit, segítő hálót. Idegen közegben nem egyszerű élni, más a kultúra, a szokásrendszer, a nyelv. A jelenlegi migráció célja elsősorban az életminőség javítása, mert be kell fejezni az építkezést, emelkedik a hiteltörlesztés vagy sokba kerül a gyerek iskoláztatása, de még mindig nem a megélhetés. Azt mondják, a magyarok kevésbé mobilak. Én inkább úgy gondolom, még mindig nincs akkora gazdasági kényszer.

– Hiszen ha kell, megyünk, ahogy tettük annak idején. Bár kiderült, sokan belebuktak, depressziósok, öngyilkosok lettek, nem tudtak gyökeret verni. Most mi a helyzet?
– Véglegesen megkapaszkodni nagyon nehéz külföldön, főleg a gazdasági válság óta keveseknek sikerül. Viszont ma sokkal kisebb a pszichés terhelés. Most nincs az a véglegesség, hisz más a politikai közeg, változtak a közlekedési feltételek, itt a kommunikációra az internet, a határok nyitottak, ez mind megkönnyíti a mozgást. Van viszont egy ellenkező előjelű különbség is: 1956-ban nagy volt a szolidaritás, a külföldre menekülő magyarokat mindenben támogatták odakint. Ezzel szemben most versenyhelyzet van, nem a támogatás, hanem a lefölözés működik: minél nagyobb hasznot szeretnének a munkavállalóból húzni.

– Milyen területeket vesznek a magyarok célba?
– A magyar migránsok jelentős része szakmunkás, a munkavállalók főként Németországban és Ausztriában dolgoznak. Inkább egyedül, család nélkül mennek ki, és kevésbé jellemző, hogy le is telepednének. Család nélkül többet lehet megtakarítani, de az ingázás nem jó a családnak, és könnyen váláshoz vezethet. E hagyományos területek mellett lassan megjelent Hollandia, Skandinávia, Anglia, Írország és Dél-Európa is a célországok között. Itt több az érettségizett vagy magasabban kvalifikált migráns, de nem mindig kvalifikált munkakörben dolgoznak.

– Vannak Európán kívül is népszerű helyek, Dubaiban állítólag hatezer magyar informatikus dolgozik.
– Az arab országokban vonzó a magas jövedelem, de aki odamegy néhány évre, rendszerint hazatér vagy másutt keres munkát. Európán kívülre, főleg Amerikába inkább a fiatal diplomások mennek, és nagy valószínűséggel le is telepednek. Ha mégis visszajönnek, akkor azt fiatalon, a harmincas éveik előtt megteszik. Nagy kérdés, főleg a nőknél: a családalapítás, gyerekvállalás előtt kerülnek döntési helyzetbe. Őket a jobb anyagi feltételek mellett a jobb szakmai lehetőségek vonzzák.

– Működik az agyelszívás?
– Ez nem ilyen egyszerű és végleges. A világ nem zárt. Persze ha itthon kiképezzük a munkaerőt, beleöljük a pénzt, és utána elmegy külföldre dolgozni, akkor az pillanatnyilag nem jó. De ha tíz év után valaki szakmai gyakorlattal, nemzetközi kapcsolatrendszerrel hazajön, az annál inkább hasznos tudna lenni. Csakhogy ehhez szükség lenne egy fogadóképes magyar közegre, ami egyelőre sajnos nem létezik. Visszahívni a diplomás munkaerőt és a tapasztalatait itthon kamatoztatni – ennek a rendszerét kellene kiépíteni.