Koszovói határeset

Az észak-koszovói Jarinje és Brnjak határátkelőhelyek térségét tiltott katonai övezetté nyilvánította a NATO: a katonák élesfegyver használatára is engedélyt kaptak. A két átkelő körül feszült a helyzet. A pristinai (koszovói) kormány rendőri erővel próbálta meg átvenni itt az ellenőrzést, amit a helyi szerbek nem engedtek. A jarinjei átkelőt felgyújtották, azóta ott amerikai békefenntartók ellenőrzik a forgalmat.

Ez az akció volt – három és fél évnyi függetlenség után – a koszovói kormány első próbálkozása, hogy kiterjessze hatalmát Koszovó egész területére. Fennhatósága ugyanis még most sem terjed ki Koszovó északi csücskére, ahol három járásban mintegy 60 ezer szerb él egy tömbben. Ebben a Koszovóba benyúló csücsökben továbbra is a szerb jogszabályok az érvényesek, cirill betűsek a feliratok, dinárral fizetnek, szerbiai rendszámtáblákkal közlekednek a helyiek, és Szerbia gondoskodik az itt élők ellátásáról. A koszovói rendőrség különleges alakulata azért akarta átvenni az ellenőrzést a határátkelők felett, hogy fizikailag is elzárja a Koszovóba benyúló szerb „köldökzsinórt”, már a határon is megteremthessék a koszovói albán kontrollt, amit persze a helyi szerbek nem akarnak elfogadni.

A történtek miatt könnyen megszakadhatnak az EU közvetítésével Belgrád és Pristina között március óta tartó tárgyalások. „Ha a határátkelőhelyeken nem áll vissza a régi rend, nem lesz párbeszéd” – közölte a szerb főtárgyaló, Borislav Stefanovic, aki természetesen azt követelte a NATO-parancsnokság alatt álló KFOR-tól, hogy ismét szerb hivatalnokok teljesíthessenek szolgálatot a két vitatott határátkelőhelyen. Ezzel szemben Erhard Bühler KFOR-parancsnok azt közölte, hogy az átkelőhelyeken a jövőben a koszovói központi kormány vámőreinek és határrendőreinek nyújtanak támogatást. Érdekes helyzet alakult ki New Yorkban, ahol az ENSZ Biztonsági Tanácsa zárt ajtók mögött tájékozódott a koszovói helyzetről. Az éppen emiatt New Yorkba utazott szerb külügyminisztert, Vuk Jeremicet viszont nem engedték a tanácskozás közelébe.

Egyes vélemények szerint ezzel az akciójával a koszovói vezetés kész tények elé akarta állítani az Európai Uniót az amúgy döcögősen haladó szerb–koszovói párbeszédben, azonban Pristina, meglehet, öngólt lőtt akciójával: ezek után sokkal nehezebb lesz újra tárgyalóasztalhoz ültetni a két ország képviselőit.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az incidens majd egy héttel azután történt, hogy a szerb hatóságok letartóztatták az utolsó feltételezett szerb háborús bűnöst, Goran Hadzicsot, ami bizonyítja: Szerbia „teljes mértékben” együttműködött a hágai Nemzetközi Törvényszékkel. Bár Borisz Tadics szerb államfő tagadta, hogy Szerbia uniós csatlakozási törekvése áll a háborús bűnökkel vádoltak kiadása mögött – az ország „morális kötelességének tett eleget” Szlobodan Milosevics, Radovan Karadzsics, Ratko Mladics és Goran Hadzsics elfogásával –, tény, hogy Hadzsics kiadatása akadálya volt a szerb csatlakozási tárgyalások megkezdésének.

Nem elképzelhetetlen, hogy Pristina e provokatív lépésével Szerbia európai uniós integrációját akarta lelassítani, amire egyébként a szerb parlamenti ellenzék is nyitott. Legutóbb az EU-val való kapcsolat megszakítását, az orosz és kínai szövetség megerősítését követelték. S ami azt illeti, ezek a hangok egyre erősebbek. Egy közelmúltban készült felmérés szerint a megkérdezett szerbiai polgároknak már csak 59 százaléka helyeselné az uniós csatlakozást. Az ellenzők véleménye szerint a csatlakozással Szerbia elveszítené Koszovót, mások „szégyenteljes hazaárulásnak” tartanák, ha Szerbia elismerné Koszovó függetlenségét, igen sokan ellenzik az esetleges NATO-csatlakozást is.