Tátorján

E szavunk egy fehér virágú, nagy szeldelt levelű, magas, vastag szárú évelő növényt jelent. A szó egyik első adatát Leonhardus Fuchsius botanikusnak egy 1542-ben megjelent munkájából idézhetem, ugyanis e mű XVI. századi magyar bejegyzései között olvashatjuk a következőket: „Tatorjan nagy bokros fejér virágú fű, fejérlik az pusztákon, mint az Juh.” A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára ezt írja róla: „Bizonytalan eredetű. Talán magyar fejlemény: a tatár népnévvel függhet össze, alaktani felépítése azonban nem világos. A tatár népnév e növény más elnevezéseiben is jelentkezik: tatár kenyér, tatár répa, tatár repce. Az első szótag magánhangzójára a tát- előtagú növénynevek (tátika, tátincs, tátogó) is hatással lehettek.”

Voltaképpen el is fogadhatnánk, hogy belső keletkezésű szó, de van vele egy kis gond. A tátorján szakmai elnevezése Crambe tataria. A gö­rög eredetű Crambe elemmel nincs is baj, de többek véleménye szerint a latinos tataria névformát a tátorján első tudományos ismertetője, a németalföldi Clusius alkotta meg 1583-ban a tátorjánból, mégpedig pusztán azért, mert nem tudott magyarul. Ezzel az önkényes változtatással azt sugallta, hogy a magyarok a tatároktól tanulták meg a növény igen tekintélyes méretű gyökerének hasznosítását, s a tatárvirág, valamint a már említett tatár kenyér stb. elnevezések is e változtatás hatására terjedtek el. Elképzelhető tehát, hogy a tátorján-nak a tatár népnévhez való kapcsolása csupán ezen alapszik.

Ugyanakkor mások szerint ez a növénynevünk török eredetű, s e nézet hívei ezt azzal próbálják igazolni, hogy a török szónak, amellyel összefügg, ’szélvész, orkán’ jelentése is van. Ez azért lényeges érv, mert a tátorján szó – főleg Magyarország középső részén – szintén él ’szélvész, orkán’, illetőleg ’napos, meleg időben fújó hideg szél’ jelentésben is. Még tátorjánszél, tátorjános szél adatokkal is találkozunk.

Vagyis a szó eredete tisztázatlan. Értelmező kéziszótárunk – kérdőjellel ugyan – török eredetűnek véli, de már említett történeti-etimológiai szótárunk szerint ez a magyarázat téves. Az azonban bizonyos, hogy a tátorján egy olyan különös hangzású, ősi eleme nyelvünknek, amely részben növénynévként – Balatonkenesének pl. jellegzetes, de ritka védett növénye a tátorján –, részben pedig valamilyen helyi szél neveként mindenképpen megérdemli olvasóink figyelmét.