Égig érő füvek

A számos, hazánkban is áttelelő mérsékelt övi bambusz őshazája Kína és Japán, ahol vadon nő, de évezredek óta termesztik is. Ott valóságos erdőt alkotnak a különböző fajok, s némelyikük magassága eléri a harminc métert. A mérsékelt övben élők alacsonyabbak (3–10 méteresek), de elképesztő ezek változatossága is. Így van olyan, amelyik kúszik a földön, egy másik fára kapaszkodik. Egyes fajok sűrű csomókban nőnek, mások nyitott ligetként. Leveleik mérete is nagy változatosságot mutat: akad, amelyik egy centi hosszú, a másik eléri a harmincat. Hasonlóan hajtásaik is sokféle színűek és mintázatúak: zöldek, sárgák, feketék éppúgy akadnak köztük, mint csíkosak vagy pöttyösek.

A bambusz a pázsitfűfélék családjába tartozik, örökzöld levelű. Tavasszal újítja meg lombja nagy részét. Szára öt-tíz évig él, miközben egyre szilárdabbá válik. Mint minden fűféle, ez is a talajban kúszó gyöktörzsével (rizómájával) terjeszkedik. Egyes változatok rizómája korlátozott növekedésű, ezek ápolása nem okoz gondot. Viszont a korlátlan növekedésűekkel meggyűlik a baja a kertésznek, mert előbb-utóbb túlnőnek a számukra kijelölt helyen, és csak az elburjánzó gyökértörzseik folyamatos kiszaggatásával lehet kordában tartani őket. Leghatásosabb megoldás, ha egy vastagabb, 60-70 centiméter magas műanyag lemezt ásunk a földbe a bambuszliget körül úgy, hogy pereme 5 centiméterre álljon ki a földből. Egyszerűbb, noha munkaigényesebb módszer, ha ültetvényünk körül fél méter mély árkot ásunk, és az ebben megjelenő rizómákat rendszeresen átvágjuk. A talajból kibújt fiatal bambuszrügyet (hajtást) pedig akár meg is ehetjük, ugyanis ez a növényi rész a legtöbb faj esetében ehető.

A bambuszok a kertben jól társíthatók egymással és más növényekkel, például egynyári virágokkal – örökzöld lombjuk jó háttér a sokszínű virágpompának. A megfelelő fajta kiválasztásával használhatjuk talajtakarónak vagy rézsűt köthetünk meg vele. Egyes fajaik bambuszliget létesítésére kiválók, míg mások a sziklakerteknek lehetnek különlegességei. De ültethetjük telekhatároló sövénynek, használhatjuk szélfogónak is.

Az csak természetes, hogy Ázsiában parkokba és sétányokra ültetik, ahol üdítő látványt nyújtanak. Némileg meglepő viszont, hogy Európa nyugati fertályán is egyre kedveltebb köztéri növény a bambusz. Nem véletlenül, hiszen örökzöld növényként télen is mutatós, ugyanakkor fenntartása olcsó, mivel szerény igényű, kevés ápolással beéri. Ráadásul egyes fajai akár mínusz harmincöt fokot is kibírnak. Ne lepődjünk meg, ha a kertben frissen telepített bambusztő az első egy-két évben alig mutatja az élet jeleit. Ekkor ugyanis a föld alatti rész, a rizóma „erősít”, hogy aztán majd robbanásszerűen törhessen ki belőle a hajtás. Mert ha egyszer (általában tavasszal, ritkábban ősszel) megindul a növekedés, 30–60 nap alatt kifejlődnek az új hajtások. (Egyes bambuszfélék őshazájukban egy métert is képesek nőni 24 óra alatt.) Ahogy erősödik és terjeszkedik a gyökérzet, úgy szaporodnak a szárak, amelyek évről évre magasabbak. Így minden év „szártermése” nagyobb az előző évinél, amíg a növény el nem éri a fajra jellemző teljes méretet. A legtöbb bambusz (rizómájával együtt) öt-tíz évig él, a gondozás során az elhalt szárak rendszeres eltávolítása a legfőbb feladat.