Frankenstein tűzhányója

A vulkán a méreteiben is felülmúlja társait: a Tambora kráterének átmérője 6 kilométer, mélysége 950 méter – ha valahogyan kifordítanánk a krátert és elhelyeznénk az Alföldön, hazánk legmagasabb hegyeivel vetekedne. És ez az óriás mozgolódik, olyannyira, hogy az indonéz hatóságok a négyfokozatú készültségi rendszerüknek már a harmadik lépcsőjén figyelik a vulkán tevékenységét. A tűzhányó környékén élők hozzászoktak a talpuk alatti föld szinte örökös remegéséhez, de mostanra nagyobb részük biztonságosabb területekre vonult.

Jogos lehet az aggodalom: a Tambora 1815 áprilisában a történelem legnagyobb kitörését produkálta. A kitöréssorozatban hússzor annyi vulkáni anyagot dobott a levegőbe, mint annak idején a Pompejit elpusztító Vezúv. A kitörés 60-70 ezer ember halálát okozta a tűzhányó otthonában, Sumbawa szigetén, és hatása az egész bolygón érezhető volt. A hamu több évig a légben maradt, meggátolva, hogy a napsugarak elérjék a felszínt. A mezőgazdaság válságba került, milliók éheztek a Föld minden részén. A szakértők szerint egy mostani kitörés nem járhat ehhez mérhető következményekkel, hiszen az akkori kitöréshez a Tambora több mint ezer évig gyűjtötte az erőt. Ám egy vulkán esetében sosem lehet tudni...

Kulturális érdekesség: Mary Shelley 1816 nyarán a rossz idő miatt nem tudta élvezni a svájci nyaralást – hát hozzálátott Frankenstein című regényének írásához. Tényleg pocsék lehetett az időjárás.