Se kutyája, se macskája

„Tudomásom szerint a »Se kutyája, se macskája« szólás, ha jól használjuk, azt jelenti, hogy akiről mondjuk, az egyedül van, nincs rokona, barátja se; mindenképpen magányos. A mai közbeszédben viszont gyakran elhangzik abban az összefüggésben, hogy nekem ő se kutyám, se macskám, vagyis nem rokonom vagy ismerősöm, így nem vagyunk egymásnak lekötelezve. Ebben az utóbbi jelentésben bántja a fülemet ez a szólás, ezért megkérdezem: melyik használat a helyes?”

Elismerés illeti a kérdezőt, amiért felfigyelt erre a meglehetősen nagy jelentésbeli eltérésre, ám mindkét használat helyes. Egy szólás jelentése nagyban függ attól, hogy milyen szövegkörnyezetben, milyen nyelvtani szerkezetben élünk vele. Ennek a szólásnak a megszokottabb használata valóban az, amilyen formában a levélíró az első példájában élt vele. Akiről ugyanis azt mondjuk, hogy se kutyája, se macskája, annak csakugyan nincs senkije; elhagyatottan, magányosan él. A második felhasználási módban azonban nem az a döntő szempont, hogy kiről mondjuk, hanem az, hogy ki mondja ugyanazt a formát. Levélírónk így formálta át a szólást: nekem ő se kutyám, se macskám, s erről a formáról állapította meg, hogy ez meg azt jelenti: nem rokonom vagy ismerősöm, nem kell hát tekintettel lennem rá. Ez is helyes, de hogy az eltérés oka világos legyen olvasóink előtt, használjuk az eredeti se kutyája, se macskája formát (tehát a kutya és a macska egyes szám harmadik személyű személyragos alakját) az itteni értelemben! Akkor szólásunk így hangzik: én nem vagyok se kutyája, se macskája. Jelentése ugyanaz, mint az olvasónk által leírt második példáé, vagyis: nem vagyunk rokonok, ismerősök, nem vagyunk egymásnak lekötelezve.

Ez az utóbbi használat valóban új, a legutóbbi évek „terméke”, de mivel nem mond ellent a másiknak, nincs okunk hibáztatni. Egyébként már van is olyan szótárunk, amelyik jelzi ezt a különbséget. Forgács Tamás Magyar szólások és közmondások szótára című munkájában már mindkét formát megtaláljuk, egymás alatt, két címszóra bontva, és világosan jelezve a grammatikai szerkezetbeli különbséget. Az egyik címszó: „se kutyája, se macskája (nincs) valakinek” [azaz ’senkije sincs’], a másik pedig: „se kutyája, se macskája valakinek valaki [’nem áll vele semmilyen szorosabb viszonyban’]”.

Íme, így gyarapszik, gazdagodik folytonosan szép anyanyelvünk!