A bunda már megy

Biztos, hogy a zárt udvarban, a kispályás csatákra csak jó pár cigiért lehet majd belépőt kapni, ha pedig a fogadási csalás szereplői a Nemzeti Nyomozó Iroda legjobbjaival mérik össze a tudásukat, bármelyik népszerű sportcsatorna nézettségi csúcsot dönthet a közvetítésével.

Most globálissá vált a bunda – mert hát amúgy „magyar módra” műveltük mi ezt már Totóbotrány és egyéb márkanév alatt, évtizedekkel ezelőtt is. Néhányan börtönbe is jutottak, voltak közöttük falsul fütyülő bírók is, egyszóval egy régi drukkernek nincs új bunda a Nap alatt.

Azért néhány kérdés csak ágaskodik bennem az eset kapcsán. Az utóbbi időben valamennyi labdarúgó-akadémián megfordultam, legutóbb éppen a gyulai katolikus futballképzőben. Elmondhatom, hogy a hely légköre valamennyi intézményben megragadott: a lelki és szellemi épülést talán még a labdarúgás tudománya elé is helyezik a fenntartók, egyik alkalommal meg is jegyezte öreg cinikus kollégám: „Az Isten szerelmére, ne kispapokat neveljenek, hanem igazi, csibész, vérbeli focistákat!”

Aki bekerül egy kollégiumba, és varázslatosan bánik a labdával, szakmát szerezhet, a tanulásban határ a csillagos ég – egyszóval az ember azt hihetné, a rá költött sok millió nem veszett kárba: a pályán hasznosul, de ha nem, akkor meg a mindennapi életben egy értékes ember kerül le a „szalagról”.

Ezért is lepett meg, hogy a nyomozók listáján a mérkőzését eladó vagy másképpen csaló, nyolc gyanúba fogott futballista között szerepel egy volt akadémista is. Akit ráadásul pályáján eddig kiemelt figyelemmel kísértem, mivel a tehetségével nem volt baj. Egy talppal áthúzott cselén ájuldoztam a sportoldalon nemrég – most pedig lehet, hogy csíkos szerelésben fogom majd viszontlátni. Hogy a világot járt dörzsölt vagányokat belehúzták a csőbe, kockáztattak a pályafutásuk végéhez közeledve, egy védőügyvéd felkészültségével tán magyarázható. De hogy egy fiatalnak már az indulásnál félrecsússzon az élete, egyszerre szomorú és megdöbbentő. No és elgondolkodtat azon, hány, de hány sorstársa élt volna sokkal jobban az ölébe pottyant lehetőséggel! P. Csabát – merthogy róla van szó – sajnálom. Neki egy gondtalan, tartalmas, szép életre lett volna lehetősége. Most jó, ha csak a futballkarriere bánja – félő azonban, hogy kihatással lesz ez a botlás az egész életére.

Pedig az iskola mindent megtett!