A nők nagyobb túlélők!

Ahogy lopakodik a borongós ősz, nemcsak a hajléktalanságba jutott nincstelenek szoronganak, hanem azok is, akik még szépen berendezett – pláne fűtött – házban élnek, és csillogó lízingelt autóval gördülnek be a munkahelyükre. Nemcsak a sivár szegénység a félelmetes, de maga a lecsúszás is.

Ezt látszik igazolni az a 25 országot átfogó felmérés, amelyet a BBC World Service felkérésére készítettek, s melyből kiderül: a jómódú, de a válságot visszaeséssel elszenvedő országokban többen vannak a pesszimisták, mint a derűlátók. Különösen a britek, a franciák és a japánok csüggedtek. Náluk csupán minden tizedik ember számít „jobb napokra”. Egyedül a németek lógnak ki a sorból, náluk minden harmadik megkérdezett bizakodó.

Miközben a jóval gazdagabb britek lógatják a fejüket, a fejlődő nigériaiak és a kenyaiak fittyet hánynak a világ bajára. Nigériában a nyilatkozók csaknem háromnegyede optimistán nézett a jövőbe. Talán azért, mert ők még felfelé kapaszkodnak…

A gazdasági válság lelki terheibe is sokan beleroppannak – erre figyelmeztetett az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is. Leginkább az anyagi gondoktól és a magárahagyottság érzetétől borul fel az emberek lelki egyensúlya. Így főleg a szegénységbe süllyedő munkanélküliekre, az eladósodottakra és a családi gondokkal küzdőkre leselkedik a mentális betegségek veszélye.

A WHO magyar irodájának vezetője szerint az államnak nem kéne ebbe beletörődni. Azokban a skandináv országokban ugyanis, ahol megfelelő védőhálóval védik az elesetteket, a válság dacára sem szaporodnak el úgy a lelki betegségek, mint a kelet-közép-európai régióban. A pszichiátriai szakmai társaságok vészjelző közleménye szerint nálunk egyre lyukasabb a védőháló. A jövő évi költségvetési tervek szerint jóval kevesebb jut a közösségi ellátásokra – ezt nem csak a hajléktalanok sínylik meg. Az összeg mintegy negyven százalékkal csökkent, s emiatt két-háromezer pszichiátriai és szenvedélybeteg eshet ki a közösségi gondozásból.

A lelki egészség és a jóllét nem csupán azért fontos, hogy kellemesen érezzük magunkat a bőrünkben. A Hungarostudy Egészség Panel (HEP) felmérése szerint a jó vagy rossz közérzet egyben előjelzi az életkilátásokat. Ez főleg a férfiakra igaz. A kutatások szerint a magyar férfiak három dologtól szoronganak leginkább: a szexuális teljesítményük és a megjelenésük okán, valamint amiatt, hogy csődöt mondanak mint családfenntartók.

A nők ellenben a társas kapcsolatok hiányát viselik el leginkább. A tudomány is igazolta, hogy a férfiak elesettebbek a házastársuk nélkül. Az özvegyasszonyok beérik a rokonokkal és barátnőkkel – talán azért, mert az ő vállukon kisírhatják magukat.

Válság idején is kiderül tehát, hogy a nők a nagyobb túlélők. Az uraknak igen komoly stresszt jelent, ha úgy érzik, nem tudják betölteni hagyományos, férfias szerepüket.

Vesztes játszma
Modern sorstragédiaként tárgyalják hetek óta a bulvárlapok az énekesnő, Csézy párjának öngyilkosságát. Bükkzsérci magányában végső kétségbeesésében lőtte főbe magát a 45 éves férfi, méghozzá az énekesnő fényképe előtt, a szerelme dalát hallgatva. A környéken, Egerben és Mezőkövesden jól menő, befutott vállalkozóként, egy időben bútorkereskedőként ismerték a jóképű Lászlót, akivel magunk is találkoztunk, amikor Csézytől interjút kértünk. A lehengerlően magabiztos, jól öltözött úriemberről álmában se gondolta volna az ember, hogy elvesztheti a talajt a lába alól, és ő lesz az, aki végképp nem talál kiutat, amikor kibabrál vele az élet. László volt az a vállalkozó, aki „kitalálta” Csézyt. A szép matyó lány jórészt a producere – és egy személyben élettársa – nagyvonalú anyagi segítségének köszönhette, hogy az ismeretlenség homályából előlépve képviselhette hazánkat a 2008-as Eurovíziós Dalfesztiválon. Sikersztori, álomkarrier, övék a világ – ilyen szólamokkal illették akkor az eseményeket.

Hogyan fordult mindez drámába? A baj csőstül jött, ahogy szokott: a hírek szerint a vállalkozó anyagi helyzete megromlott, majd összeomlott a magánélete is. A pár már az öngyilkosság előtt jó pár héttel szakított, az énekesnő elköltözött a tágas bükkzsérci villából. A magára maradt férfi állítólag azzal hívta fel egyik barátját, hogy nem bírja tovább ezt az életet. Aztán tett róla, hogy vége legyen. A történet talán többről is szól, mint napi szenzációról. Meghasonlott férfiak hosszú sora járta be ugyanezt az utat nálunk. A tönkrement és fegyverüket maguk ellen fordító dzsentrik. Az 1930-as évek tőzsdekrachja után csődöt jelentő vállalkozók, akik aztán maradék pénzüket feltették az utolsó – vesztes – kártyapartira. Majd a devizában felvett hitelüket törleszteni képtelen, a nyolcadik emeletről kilépő szerencsétlenek. Férfiak, akik nem hajlandók veszíteni. Akik úgy érzik, nincs értelme az egésznek, ha nem tudják eltartani a családot, a szeretett nőt.

Jó lenne hinni, hogy egyszer megszakad a gyászos menet.