Földharc

Az egyik év decemberében aztán a föld tulajdonosa felmondta a haszonbérleti szerződést. Ezt hosszas viták előzték meg, a bérlő már szeptemberben levonult a földről, ezt követően az előkészítési munkákat sem kezdte meg. A bérleti szerződés felmondásáról szóló nyilatkozatra a bérlő nem reagált semmit. A bérbeadó ezután bírósághoz fordulhatott volna, hogy állapítsa meg a szerződés megszűnését, de erre sem került sor. A következő év januárjában a tulajdonos már új szerződést kötött egy másik bérlővel.

Pert a bérlő indított. Arra kérte a bíróságot, mondja ki, hogy a felmondás jogellenes volt, ezért jár neki vissza a tárgyévi bérleti díj, és azon túl a felmondás miatt elmaradt haszon is, ami egy lényegesen magasabb összeg volt. Keresetét arra alapította, hogy a haszonbérleti szerződés felmondására nem reagált, azt nem fogadta el, vagyis a felmondás nem volt hatályos. Annak érvényesítését a bíróságon sem kérte az alperes. Tehát a szerződés nem jogosan, érvényes felmondással, hanem anélkül szűnt meg, az ebből eredő károkért tehát az alperes felel.

A földtulajdonos azzal vágott vissza, hogy a szerződés valóban nem a felmondással, hanem a felek egyöntetű, ráutaló magatartásával szűnt meg. A területről a felperes már ősszel levonult, és akkor sem tett lépéseket – nem kért birtokvédelmet –, amikor a földet másnak adta bérbe az alperes. Mivel nem volt hatályos felmondás, ezért nem jár vissza a tárgyévi bérleti díj, de mivel a ráutaló magatartás közös volt, nem jár kártérítés sem.

A bíróságnak két dolgot kellett eldöntenie: hogy jár-e vissza a bérbeadó felmondásához kapcsolt szerződéses összeg, illetve, hogy jár-e kártérítés. Az ítélet indokolása szerint a felmondás hatályosul akkor, amikor a másik fél tudomására jut. Ez ebben az esetben megtörtént, még akkor is, ha reakció nem érkezett: a felmondás tehát hatályos volt. Mivel a bérleti díj visszafizetését a bérbeadó év közbeni felmondásához kötötték, ebből az következik, hogy a tárgyévi bérleti díj visszajár a bérlőnek. Viszont mindez azt is jelenti, hogy a szerződés jogszerűen szűnt meg, tehát a felperes kártérítési igényét elutasították.