Néhai

Köszönöm ezt a tanulságos példát, s azt ezennel közzé is teszem, ugyanis már régóta tervezem, hogy írok erről az olvasót bizonytalanságban tartó szóhasználatról. Most itt az alkalom, nem hagyom ki.

Mondanivalóm lényege már voltaképpen benne van a levélíró mindössze kétmondatnyi, velős értékelésében, de hogy minden olvasóm emlékezetében megmaradjon, ha esetleg eddig nem volt benne, most egy kicsit komótosabban is körüljárom a kérdést.

A néhai is beletartozik azoknak a jelzőknek a sorába, mint az egykori, volt, ezelőtti, régi, régebbi, hajdani, valamikori, korábbi stb., tehát amelyek személyre vonatkoztatva azt jelzik, hogy a szóban forgó személy tevékenysége, működése a mostanit megelőző időszakra esik. Igen, beletartozik, de egy igen lényeges dologban különbözik tőlük. A néhai ugyanis azt a jelentésmozzanatot is magában hordozza, hogy akit ezzel a jelzővel illetünk, az már nem él. A felsorolt többi jelző jelentése sem azonos, de az említett jelentésmozzanat eredendően nincs bennük.

A „vaslady”-t, ahogy „becézni” szokták, említhetjük egykori, volt, korábbi miniszterelnökként, s még néhány más jelző is számításba jöhet (bár az ezelőtti túl közeli, a hajdani a megcélzottnál távolibb múltra utal), a néhai azonban nem is csak az újabb nyelvhasználatban, hanem már évszázadokkal ezelőtt is ’már nem élő’-t jelentett, s ezért még most is élő személyre utalni vele bántó és stílustalan. Emlékeztetőül hadd idézzem egy ismeretlen költő „Emlékdal Mátyás király halálára” című, 1490-ben írt versének első versszakát, amely – nem véletlenül – épp ezzel a szóval kezdődik:

„Néhai való jó Mátyás királ! / Sok országokat te bírál. / Nagy dicsérettel akkoron valál, / Ellenségednek ellene állál.”
Az idézett példa több mint fél évezredre utal vissza, de a használat nem változott. Ennek szintén igazolásául Ballagi Mórnak „A magyar nyelv teljes szótára” című munkájából is idézem a szót, ott megadott jelentésével együtt: „Néhai, a.m. boldogult, megboldogult; néhai főpásztorunk.”

S ha valakit még ezzel sem győztem volna meg, gondoljon arra, hogy egy szólásunk is egyértelműen utal a szó valódi jelentésére: fölvette a néhai nevet = meghalt, illetve (állat) megdöglött.