Se cirkusz, se kenyér?

Az egykor sokak által imádott lovag és „utolsó római császár” magához méltatlan módon távozott. Az elnöki palota előtt lemondását ünneplő sok száz fős tömeg rögtönzött zenekar és kórus kíséretében énekelte a Halleluját Händel Messiásából, s „Pojáca”, „Bolond”, „Go home” rigmusokat skandálva fejezte ki egyetértését a hónapok óta várt döntéssel kapcsolatban. Hogy 18 évnyi honi közszereplés és nemzetközi közröhej után mennyire távozik önszántából a második olasz köztársaság egyetlen többször újraválasztott, egy egész választási ciklust is kitölteni képes vezetője, kétséges – a nemzetközi pénzügyi piacok valószínűleg nagyobb nyomást gyakoroltak a megszorító intézkedések legfőbb ellenlábasának tartott, sokmilliárdos vagyonnal rendelkező médiamágnás józan belátására, mint a szexbot¬rányain jól szórakozó, viszont a korrupciós ügyein dühöngő népe.

Mindenesetre múlt vasárnap este már utódja, a volt uniós biztos, Mario Monti üdvözölte diszkrét fejbiccentéssel a kíváncsi fotósokat az elnöki autóból. Egyelőre nem tudni, hogy az olasz sajtóban máris Super Mariónak kikiáltott közgazdász és újonnan felállított szakértői kormánya mennyire váltja majd be a hozzá fűzött reményeket, londoni elemzők máris kongatják a vészharangot. Szerintük ugyanis Itália nem lesz képes önerőből megszabadulni hatalmas adósságától, ehhez legalább 200 milliárd euróra lenne szüksége, amire viszont vajmi kevéssé számíthat az adósságválsággal küszködő államok megsegítésére felállított, mintegy 440 milliárd eurós tőkével rendelkező európai stabilitási alapból – annak jó részét, 250 milliárdot ugyanis már elígértek a görög, a portugál és a spanyol válságkezelésre. Azzal pedig nyilván mindenki egyetért a valutaunióban, hogy a fennmaradó összeg nagy részét túlzás lenne egyetlen állam megsegítésére fordítani. Tehát: Mario, varázsolj!

Amit sikerült elérnie az új olasz miniszterelnöknek, Montinak, nem jött össze az új görögnek, Lukasz Papademosznak. A megbízatását a következő választásokig vállaló miniszterelnök a kinevezése előtti napokban feltételül szabta, hogy csakis szakértői kormány élén hajlandó kivezetni a görögöket a krízisből. Az élet azonban mást hozott: kénytelen lett beérni egy nemzeti egységkormány vezetésével – s ez még jobb megoldás ahhoz képest, hogy sokan a katonai junta visszatérését vizionálták. Papademoszra, aki korábban az Európai Központi Bank alelnöki tisztét töltötte be, nem kisebb feladat vár, mint a hellénekre szabott megszorító csomag életbe léptetése.

Arra, hogy mennyire hatékony válságkezelési mód a kormányok idő előtti távozása a pénzügyi piacok bizalmának visszaszerzése érdekében, az adósságválság egyik első áldozata, Portugália már júniusban rájött. A Szocialista Párt José Socrates vezette kormánya még március végén lemondott. Indoklása egyszerű volt: a parlament sokadik nekifutásra sem fogadta el az EU-tól és az IMF-től elvárt megszorító csomagot. A kora nyári választásokon a portugálok a Pedro Passos Coelho vezette jobbközép Szociáldemokrata Pártra bízta önnön sarcoltatását, amiért is cserébe Portugália három év alatt összesen 78 milliárd eurót kap, ebből az EU 52 milliárdot áll, a mara¬dék egyharmadot pedig az IMF biztosítja.

A szintén nehéz helyzetben lévő, több mint 21 százalékos munkanélküliséggel küzdő spanyolok is idő előtt váltanak: jövő tavasz helyett már a mostani hétvégén megtartják a parlamenti választásokat. A jelenlegi miniszterelnök, José Luis Zapatero azt szeretné, hogy januártól már új kormány folytassa a válságkezelést, amire a most ellenzéki Néppártnak minden esélye meg is van.

Nicolas Sarkozy francia államfő szomszédjaival ellentétben az előremenekülést választotta: a leminősítéssel versenyt futó kormánya múlt hétfőn az 1945 utáni egyik legszigorúbb költségvetést jelentette be: a 2012-re már idén augusztusban előirányzott 12 milliárd eurós megtakarításon felül a kormány a jövő évre további 7 milliárd eurós megtakarítást tervez, 2013-ra pedig 11,3 milliárd eurós intézkedéscsomagot vázolt fel. Igazán eredeti kampányfogás, még akkor is, ha a jelenlegi államfőnek nincs sok veszítenivalója: egy friss közvélemény-kutatás szerint a franciák 68 százaléka gondolja úgy, hogy ő és kormánya elveszíti a választásokat jövő áprilisban.