Családneveink

E kérésnek, amelyet lapunk egyik törzslevelezőjétől, dr. Bókai Bátor olvasónktól kaptam, nem lehet, de nem is akarok ellenállni. Legföljebb annyiban módosítom a kérdést, hogy most elsősorban a családnevek típusairól szólok. Arról ugyanis, hogy mikor s hogyan alakultak ki családneveink, egy régi cikkemben, mely „Mióta van vezetéknevünk?” címmel történetesen éppen 15 évvel ezelőtt, 1996 decemberében jelent meg lapunkban, már írtam is. A mikor? és hogyan? kérdést ezúttal tehát félreteszem, s inkább a miből? kérdésre igyekszem válaszolni. Olvasónk leveléből úgyis az derült ki, hogy inkább ezekről hallana. Mielőtt azonban bemutatnám a főbb névtípusokat, két dolgot előrebocsátok. Az első az, hogy a magyarban – a legtöbb más nyelvtől eltérően – a családnevek megelőzik a keresztnevet (ezért használjuk a családnév szó helyett gyakran a vezetéknév elnevezést is), a második pedig, hogy a családnevek, ellentétben a keresztnevekkel, apáról fiúra öröklődnek.

Az első típus éppen az apanévi családnevek típusa. Aránylag sok vezetéknév származik az apa (persze az egykori, XIV–XVI. századi apa) nevéből, akár önmagában, akár -fi vagy -fia szócskával, vagy az -i-vé változott -é birtokjellel ellátva: An¬tal, Gergely, Tóbiás; Bánfi, Gálfi, Péterfia; Balassi (= Balázsé), Jánosi, Miklósi stb. A következő nagy csoportba a helynévi eredetű családnevek tartoznak. Ezek túlnyomó többsége az ’onnan vagy oda való’ jelentésű -i képzőt viseli: Eperjesi, Győri, Kállai (< Kálló), Lipcsei stb.

Gyakoriak nyelvünkben a népre, népcsoportra utaló családnevek is. A legelterjedtebb közülük a Tóth, ugyanis ez a népnév a XIX. század végéig minden szláv nyelvűre vonatkozhatott. De azért egyre nagyobb számban váltak családnévvé a szláv népeket differenciáltan megjelölő, valamint az egyéb népekre utaló családnevek is: Cseh, Horváth, Lengyel, Orosz, Rácz; Németh, Görög, Olasz, Tatár, Török stb.

Még rövidebbre fogva folytatom. Vannak az eddigieken kívül társadalmi helyzetre utaló családnevek (Gazdag, Polgár, Szabados), külső vagy belső tulajdonságra utalók (Bodor, Csontos, Fekete; Csendes, Jámbor, Kemény), továbbá foglalkozásra utalók, amelyek talán a legérdekesebbek valamennyi típus között. Íme, befejezésül néhány különleges név: Csató (= íródeák), Kaszab (= mészáros), Nyírő (= birkanyíró), Tőkés. Ez utóbbi, illetve ennek őse egyszerű favágó vagy gazdag erdőtulajdonos egyaránt lehetett.