Lelopni a saját búzát?

Ezzel a konstrukcióval gyakorlatilag bérleti viszonyt lepleztek, amellyel az is együtt járt, hogy a földalapú támogatást a föld tulajdonosa kapta. A cég változtatni akart az addigi gyakorlaton, és úgy döntött, hogy termeltetési szerződés helyett haszonbérleti szerződést köt a földtulajdonosokkal. Az egyik gazda azonban nem állt kötélnek, nem írta alá a felkínált szerződést, sőt további tárgyalásokat sem folytatott a céggel. A kft. bevetette búzával a kérdéses területet, a gazda viszont időközben eladta azt egy harmadik szereplőnek.

Ott állt a földdarab, bevetve a kft. búzájával. A vevő birtokvédelmet kért a jegyzőtől, de az nem adott helyt a kérésnek, mivel a kft. volt birtokban, ők vetették be a területet. Ilyenkor a bíróságnak kell eldöntenie, hogy ki a jogos birtokos, de ez hosszú ideig tart. Időközben megérett a búza, a kft. learatta, és a megelőző szerződés értelmében átutalt a termés egymillió forintos értékéből ötvenezer forintot a volt földtulajdonosnak. A vevő feljelentést tett, hogy a kft. – illetve annak vezetője – ellopta az ő tulajdonát képező búzát.

A lopás a definíció szerint idegen dolog elvétele mástól, eltulajdonítási szándékkal. A vád több bíróságot is megjárt, ami azt mutatja, hogy a megítélése nem volt egyértelmű. A föld vevője azt mondta, hogy a földjére elvetett búza az övé volt, hiszen azt jogtalanul vetették oda, megakadályozva, hogy ő maga tegye azt. A kft. vezetője szerint a búzát ők vetették, valamennyi munkát ők végezték el, következésképpen az nem volt idegen dolog.

A bíróság végül a cégnek adott igazat. Megállapították, hogy a kft. jogcím nélküli birtokosa volt a földnek, és addig nem volt köteles felhagyni a birtoklással, amíg a költségeit – a vetőmag és a munkálatok árát – meg nem térítik. A felek közti elszámolási vita nem jelentette azt, hogy a búza a földtulajdonosé lett volna – vagyis a kft. vezetője nem követett el lopást, amikor a búzát learatta. Polgári jogi követelésük azonban ettől függetlenül lehet a feleknek egymással szemben.