Földre szült csecsemők

– Hol is kell keresnünk a térképen Malawit?
– Délkelet-Afrikában. A 118 ezer négyzetkilométer területű országot 16 millióan lakják. A világ egyik legszegényebb állama, ahol az átlagéletkor 17 év, a népesség pedig évente 2,7 százalékkal növekszik.

– Mi az oka e robbanásszerű növekedésnek?
– A családtervezés esetlegessége. Számos olyan 12–15 éves nővel találkoztam a falvakban, aki már nem az első gyermekét szülte.

– A hagyományokhoz tartozik a korai gyermekáldás, vagy pedig akaratuk ellenére estek teherbe?
– Az bizonyos, hogy senki sem kérdezi őket, akarnak-e gyereket ilyen fiatalon. A jellemzően korai házasságkötés után a férfi a lehető legrövidebb időn belül teherbe ejti a feleségét, így bizonyítva férfiasságát a közösségben. Gyakran meg sem várják, hogy az első gyermek elérje az egyéves kort, már a következőt kényszerítik a fiatalasszonyra.

– A korai és gyakori szülés igencsak megviselheti az anyák szervezetét.
– Éppen ezért Malawiban jóval a világátlag feletti a szülés miatt bekövetkezett halálesetek száma. Két kórház szülészetén is jártunk, az egyik a fővárosban volt, a másik egy kisvárosban. A fővárosi viszonylag jól felszerelt, azonban az áram és az üzemanyag gyakori hiánya miatt a gépek számtalanszor leállnak, a mentőautók pedig nem képesek útnak indulni.

– Gondolom, a vidéki kórházban még rosszabb a helyzet.
– A mi mércénk szerint minősíthetetlen. Kevés az ágy is, a szülő nők egy része a földön fekszik.

– Ha a kismama belehal a szülésbe, mi lesz a gyerekekkel?
– Ilyenkor a férjre marad az ellátásuk. Ez nyomós érv számukra, hogy mégiscsak gondolják meg, hány gyereket szeretnének, s főleg milyen hamar az előző szülést követően.

– Egyébként milyen szerep jut a férfiaknak a család fenntartásában?
– Lényegében semmilyen. Naphosszat a kunyhóik előtt tengnek-lengnek, legfeljebb a kerékpárjukat szerelgetik, már akinek van. A gyerekek gondozása mellett a nőkre marad a földművelés és a vízhordás is.

– Az ön által festett kép az egész országra jellemző?
– Malawi lakóinak 80 százaléka vidéken, törzsi körülmények között lakik. A vezetők döntő többsége férfi, ám nem kizárólagosan. Találkoztunk Theresával, aki női törzsfőnökként 395 faluban élő 97 ezer ember életét irányítja. Ő például nagyszerűen együttműködik a Malawi Családtervezési Társasággal, amelynek mozgó klinikáját mi is elkísértük egyik útjára.

– Egy ennyire szegény országban jut erő a családtervezésre?
– A kormány programjában elsődlegességet élvez, pénzzel mégsem tudják támogatni a terveket. A külföldi adományok tehát nélkülözhetetlenek, hogy a már elindult kezdeményezések valódi, tartós sikereket érjenek el.

– A malawiak mennyire nyitottak a családtervezés gondolatára?
– Meglepően azok. A nők korábbi egy százaléka helyett ma már csaknem a felük védekezik a teherbe esés ellen, leginkább óvszerrel. De nem csupán a nők, hanem a férfiak is: rá lehet döbbenteni őket, hogy a sok gyerek születése számukra sem jó. Így sikerült elérni, hogy ma már egy-egy nő átlagosan a korábbi tíz helyett csak ötöt szül élete során.

– Akik még mindig sok gyereket szeretnének, mivel érvelnek?
– Érdekes módon leginkább azzal a ma már alaptalan aggódással, hogy 2-3 gyerekük úgyis meg fog halni, s ha kevés születik, akkor alig marad nekik.

– Valóban ilyen magas a csecsemőhalandóság?
– Korábban az volt, ám mára nagymértékben sikerült visszaszorítani. Éppen ezért most már a véletlen, gondatlan nemzések megelőzése a legfőbb feladat.