Bekövetkezhet a legrosszabb...

Nem vadonatúj az ötlet. Hazánkban néhány éve, a bankválság kitörése után készült egy tervezet, amely a magáncsőd bevezetésével számolt, ám ez végül nem valósult meg. Tavaly novemberben a Magyar Nemzeti Bank (MNB) pénzügyi stabilitásról szóló jelentésében ugyancsak a javaslatok között szerepelt. Az elemzés szerint a fejlett piacgazdasággal bíró országoknak szinte mindegyikében létezik a természetes személyekre szabott csődeljárás, igaz, más-más változatban. Nálunk ez azért lenne hasznos, mert a még többé-kevésbé törleszteni képes „adóssághalmozókat” támogathatja abban, hogy talpra tudjanak állni, a menthetetleneknek pedig esélyt adhat az újrakezdéshez.

A Központi Hitelnyilvántartó Rendszer adatai alapján sokan többfelé is eladósodtak: a problémás jelzáloghitellel bírók csaknem felének egyéb késedelmes hitele is van. Minden tizedik adós pedig háromnál is több hitelt cipel.

Ilyenkor a magáncsőd például arra kínál megoldást, hogy a végrehajtók követeléseit „sorba állítsák”. Persze nem adják ingyen a tiszta lappal kezdés lehetőségét! Az adósoknak együtt kell működniük, és nemcsak azt kell elfogadniuk, hogy a jövedelmük jó részét éveken át a törlesztésre fordítsák, hanem azt is, hogy a vagyontárgyaikat értékesítsék, és a befolyó pénzt a hitelezők kapják. A nemzetközi gyakorlat szerint az adósok általában elveszítik a lakóingatlanukat is. Az MNB ezért olyan eljárást javasol, amely azoknak, akik a lakásukra felvett jelzálogkölcsönt még fizetni tudják, esélyt adna arra, hogy megmentsék az otthonukat, és megmenekedjenek a kilakoltatástól.