Folyik, mint a szurok

1927-ben Thomas Parnell, a Queenslandi Egyetem (Ausztrália) fizikatanára be akarta bizonyítani a mindenkori diákoknak, hogy a szilárdnak tartott szurok valójában egy nagyon sűrű folyadék, mely szobahőmérsékleten is folyik, bár lassan. Sőt, mint azt a napjainkra nagyjából feléig jutott kísérlet bizonyítja: nagyon-nagyon lassan…

Parnell úr tehát fogott egy darab szurkot, megolvasztotta, egy bedugaszolt tölcsérben hagyta kihűlni (erre három évet szánt), majd kivette a dugaszt a tölcsér csőréből. Az egyszerű szerkezetet üvegbura alá helyezte, s hogy jól mutasson, az egészet egy nagy fatáblára erősítette – majd várt.

A tölcsér alsó részén lassan kialakult egy csepp, amely nyolc év elteltével le is esett. Kilenc évvel később aztán egy második csepp is belehullott a tölcsér alatti pohárba. A harmadik csepp 1954-es elválását a tölcsértől a tudós már nem érte meg. Halála után a kísérlet egy laboratóriumban porosodott, s csak 1961-ben került elő ismét. Éppen jókor: egy évvel később leesett a negyedik csepp is, majd 1970-ben az ötödik. Öt évre rá közszemlére bocsátották, így 1979-ben már kiállítási tárgyként hullott le a hatodik szurokcsepp. 1988 volt a hetedik csepp s egyben a helyiség légkondicionálásának éve, ezután már nem nyolc-, hanem, az állandó hőmérséklet hatására, csak körülbelül tizenkét évente van „csöppenés”.

A következő 2013 márciusára várható. Egy kis szerencsével ez lesz az első elszakadás, amelyet bárki is látni fog – ugyanis 85 év alatt még senkinek sem sikerült jelen lennie a leesés felemelő pillanatában. Pedig a lelkes megfigyelők kamerával figyeltetik a tölcsért, de az a legutóbbi, azaz a nyolcadik szakadáskor, 2000. november 28-án éppen nem működött…

Elkeseredni azonban akkor sem kell, ha a következő alkalomkor valami félresikerülne: a tölcsérben még úgy 9-10 cseppre való szurok „lötyög”, s ez elég lehet akár egy évszázadra is.