Lángok az éjszakában - segítsenek!

Mielőtt a matyó városba indultam, telefonáltam a polgármesteri hivatalba a Damjanich u. 85. szám alatti tűzeset miatt. Nem is tudtak róla. Még ilyet! – hallgattam az egyik beomlott plafonú szobában Ágnest, aki három fiával él együtt (a férjétől elvált), mikor felhívtak a városházáról: „Igen, van itt egy kérelem, most döntik el, milyen összeggel támogatják őket.” A január 11-i éjszaka óta hetek teltek el, s a kérelem a tűz után pár nappal már ott volt a hivatalban. Indoklásként benne állt, hogy a fiúk közül jelenleg csak a 33 éves Zoltánnak van munkája (ő buszsofőrként dolgozik), két öccse, Tamás és Dani nem talál állást. Édesanyjuk rokkantsági járadéka 44 ezer, egy főre jutó jövedelmük 58 ezer forint. Önerőből képtelenek a tönkrement lakrészt helyreállítani.

Az asszony keserű tekintettel mered maga elé. A házat, melyet 1998-ban vásároltak, a fiúk maguk hozták rendbe. A vizsgálat szerint az volt a tűz oka, hogy a kandalló kéménye melletti szarufa a nagy hőtől beizzott. Mióta a gáz ára az egekbe szökött, fával fűtöttek. A tűzoltók szerint a fagerenda a kandalló kéményétől csupán tíz centire volt – már nem először keletkezett így tűz a környéken.

– Szerencsések vagyunk, azt mondták – sóhajt Ágnes. – Tamás megébredt a zörejre, hívta a tűzoltókat, akik tíz perc múlva jöttek is. Addig a fiaim fulladozva oltottak. Ha Tamás nem ébred fel, talán bennégünk a házban. A kárunkat a tűzoltók legalább kétmillió forintra becsülték. Rendbe kell hozni a két szoba mennyezetét, mert ránk szakadhat. És valahogy pótolni kellene az oltóvíztől szétmállott ingóságokat.

– A biztosítási kárszakértő viszont közölte – szól közbe a buszsofőr Zoltán –, hogy a tűzoltók miatt áztak szét a bútorok, a padlószőnyeg meg a műszaki dolgok, mivel azokat nem mentették ki. Könyörgöm! Ők arra koncentráltak, hogy a tűz ne terjedjen máshová is! Úgy, mint eddig, nem fűthetünk tovább, de gázzal sem, mert arra végképp nem futja, hiába van bevezetve a házba. Ki kell találnunk valami biztonságos és minél olcsóbb fűtési módot.

– Egyedül az én hálószobám meg a konyha maradt ép – mondja Ágnes. – Ezeket ebben a hidegben egy vaskályhával fűtjük, aminek a kéményébe béléscsövet húztak a fiúk. Alszunk, ahogy tudunk, ők tábori ágyon, szivacson. A fürdőszobában égetjük a gázbojlert, hogy ne fagyjon szét a vízvezeték, de a csempe már pereg a falról, mert a padlásról oda is lefolyt az oltóvíz. Szörnyű helyzetbe kerültünk, nagyon hálásak lennénk bármilyen segítségért. Akármennyi pénzt kaphatnánk vagy anyagot az újjáépítéshez. Jaj, csak már itt lenne a tavasz, hogy kicsit könnyebb legyen...