Sűrített idő nyomában

Először volt a kalendárium: ebből lehetett megtudni, hogy mikor milyen hosszú lesz a nap, mikor kel a hold, mikor lesznek a nem dátumfüggő ünnepek. Amikor még nem volt biztos időmérés és olcsó világítás, ezek az információk sokat számítottak az élet megszervezésében. A nyomdászoknak pedig a kalendárium komoly bevételi lehetőséget jelentett. Utóbb került a könyvecskébe az olvasnivaló, még később a reklám, ami újabb pénzkeresetet kínál – ugyanakkor kordokumentumként is szolgál, mikor mit adtak-vettek az emberek. A múlt évszázad ötvenes éveiben a reklámot propagandaszövegek váltották fel, mint például: „Szerződéses hízóval teljesítsd élőállat- és zsírbeadási kötelezettséged!” A puhulás időszakában a naptár kártyányi méretre ment össze, a szocialista nagyvállalatokat lengén öltözött hölgyek népszerűsítették.

A kamarakiállítás egyetlen szobában sűrít össze rengeteg ismerős tárgyat, de az információkkal szűkösen bánik, az összefüggéseket olykor magunknak kell kikombinálnunk. Ezzel együtt is elgondolkodtató a „Most múlik pontosan...” – még ha esetleg csak annyi jut is az eszünkbe róla, hogy tényleg félmeztelen kasszásnő reklámozta-e az ÁFÉSZ-t a kártyanaptáron…?