Elégetett atom

A gaz kezd mindent felverni, itt-ott az aszfalt is töredezik már. Csodálkoznom azonban nem szabad ezen, hiszen a felvételek a fukusimai atomerőmű környékén készültek. Ott, ahonnan 150 ezren menekültek el, s egyelőre reményük sincs a visszatérésre. Akik mégis maradtak, azok indulatmentes kijelentéseiből – a szintén holland Antoinette de Jong tolmácsolásában – megtudhatjuk, mit jelent sugárszennyezett környezetben élni, s hogy a központi kormányzat elégtelen segítségének következtében miként igyekeznek sokszor saját maguk a lehető legkisebbre szorítani a veszélyt. Kérdés azonban, mit tudnak tenni családjuk vagy éppen a rájuk bízott óvodáskorú gyermekek védelme érdekében, hiszen a katasztrófa előtti radioaktív sugárzás mértéke a sokszorosára növekedett.

Az atomkatasztrófa első évfordulója alkalmából rendezett és egyszerre 15 országban bemutatott kiállítás arra figyelmezteti a szemlélődőt, hogy ha mindez a világ egyik legjobban szervezett országában megtörténhet, akkor bárhol máshol is bekövetkezhet. Mert Kan Naoto volt japán miniszterelnök is elismerte: a katasztrófát nem a földrengés és a szökőár okozta, hanem az emberi és tervezési hibák sokasága, a hatóságok felkészületlensége. Éppen ezért a Greenpeace a vándorkiállítás múlt heti megnyitóján az atomipart jelképező háromméteres kiszebáb elégetésével elbúcsúztatta a nukleáris telet – miközben a tablókon felhívta a figyelmet az energiahatékonyság fontosságára és a megújuló energia által nyújtott lehetőségekre. H. P.