Nyúlbokától piruláig

A betegek számára „kínaiul” íródik a hatóanyagok és elkészítési módok véget nem érő listája, amit a gyógyszerkönyv tartalmaz. Ám már az is vívmány, hogy egyáltalán létezik ilyen! Hazánkban először a Bécsi Gyógyszerkönyvet silabizálták a patikusok, de a Helytartótanács 1832-ben előírta, hogy adassék ki az önálló magyar–latin nyelvű változat is. Az 1848-as forradalom azonban mindent felforgatott. Ugyan, kinek volt ideje akkor azzal foglalkozni, hogy egy Láng Adolf Ferenc nevű nyitrai patikus útjára indította az első magyar nyelvű szaklapot, Gyógyszerészi Hírlap címmel? A peches időzítés miatt e lap csak kilenc számot ért meg, s még ugyanabban az évben meg is szűnt. A Magyar Gyógyszerkönyv megjelenésére a kiegyezés utánig, 1871-ig kellett várni.

Jeles tudósok vették ki részüket a mű elkészítéséből. A szerkesztőbizottság elnöke egy gyógyszerészvégzettséggel is bíró kémikus, Than Károly, az MTA alelnöke volt. 1908-ban, halálakor a korabeli lap így írt róla: „Tizennégy éves ifju létére vitézül küzdött a szabadságharczban és tűzmesteri rangra vitte Bem seregében. Kilencz ütközetben vett részt és a fegyverletétel után az osztrák haditörvényszék néhány heti fogsággal sújtotta. Már huszonhét éves korában nyilvános rendes tanár lett a pesti egyetemen: ilyen nagy tisztesség kevés fiatal tudós ért.” Nem lehetett szobatudós típus a tízgyermekes polgárcsaládban nevelkedett Than Károly. Így emlékszik vissza ugyanis a szabadságharcra: „...a hadjárat érdes viszontagságai a hanyag tanulásban nyilatkozó könnyelműségemet jókor gyomlálták ki, jellememet megedzették, és a chemiához – mint tűzmester – a nagyszebeni tüzérlaborató­riumban kaptam kedvet, a rendes nappali kötelességek teljesítése után, többnyire éjjel végeztem kísérleteimet”.

A szerkesztők közt találjuk a neves orvosdinasztia tagját, Korányi Frigyest, aki – nem mellesleg – az 1848-as ifjúsági mozgalmak egyik vezetője volt. Előbb nemzetőrnek állt, majd egy szabolcsi önkéntes zászlóalj gyógyszertárának lett a parancsnoka, később a nyíregyházi katonakórház főhadnagyaként vett részt a harcokban. A világosi fegyverletétel után csak nehezen kerülte el a fogságot. Bár 1849 őszétől folytathatta tanulmányait a pesti orvosi karon, de később forradalmi múltja miatt Bécsből és Budapestről is kitiltották. Csak 1864-ben kapott amnesztiát és térhetett vissza a fővárosba. Korányi Frigyes nevét azért sem felejtette el az utókor, mert kezdeményezésére indult meg a tuberkulózis elleni küzdelem hazánkban. De nem hiányozhatott első gyógyszerkönyvünk szerkesztői közül Jármay Gusztáv sem. Őt úgy is ismerték, mint „homeopátiás kézi gyógyszertárakat készíttető pesti patikust”. A „hasonlók a hasonlókkal gyógyíttatnak” elvére épülő homeopátia nagy népszerűségnek örvendett akkoriban. Híve volt többek közt Széchenyi és Kossuth háziorvosa is. E hasonszervi módszert s az „őselemek gyógyerejét” Vörösmarty Mihály versben dicsőítette.

A ma patikusainak haladniuk kell a korral, így 2006 óta már a Magyar Gyógyszerkönyv VIII. kiadását forgatják. Ezt időről időre kiegészítik, híven követve az Európai Gyógyszerkönyv módosításait. Persze a nyúl bokacsontja, amitől a XVIII. században még csodát reméltek, rég nem szerepel a hatóanyagok között…