Rabszolgasorsban

A címszereplő nevét mégis mindenütt ismerik, pedig hovatovább szitokszó lett belőle. A XIX. században kevés oly nagy hatású regény született, mint 1852-ben Harriet Becher Stowe amerikai írónő műve, a Tamás bátya kunyhója. Nemcsak bestselleré lett, de valódi szerepet kapott a rabszolga-felszabadításban, sok-sok amerikainak nyitotta fel a szemét.

A XVI. század végére kipusztult Amerika őslakosságának kilencven százaléka. Az európai bevándorlók az óriási térségekben dinamikusan alakították ki a mezőgazdaságot, majd az ipart. Rengeteg munkaerőre volt szükség, többre, mint ahányan Európából bevándoroltak. Az emberigényt Afrikából behurcolt fekete rabszolgákkal fedezték. Elsősorban az USA déli államaira volt jellemző a dolgoztatásuk, mert ott a hatalmas mezőgazdasági nagybirtokok minden munkaerőt felvettek. Ez több százezer afrikai életébe került. Verték, megalázták őket, gazdáik tulajdonát képezték, életükkel senkinek nem kellett elszámolni.

Északról azonban egyre többen emelték fel szavukat az embertelenségek ellen. Többek között a rabszolgaságról vallott eltérő nézetek vezettek az amerikai polgárháború kitöréséhez. Az USA-ban erős abolicionista (a rabszolgaság eltörléséért küzdő) mozgalom bontakozott ki a XIX. században, melynek megbecsült tagja volt a híressé vált Becher Stowe is. 1865. december 6-án az Egyesült Államok alkotmányának 13. kiegészítésének elfogadásával a rabszolgaságot törvényen kívülre helyezték. Az utána még sok-sok évig tartó harc eredménye, hogy most fekete bőrű elnöke lehet az amerikai népnek. Az öntudatra ébredt afro-amerikaiak többsége ma már ádáz dühvel utasítja el a szelíd, békés, „megalkuvó” Tamás bátya alakját – pedig ez az érzelmes, de tisztességes és bátor mű nagyon is sokat tett értük.