Csak elváltak csendben

Öreg viccet mesélnek. A kijevi rádió bemondja: „Moszkvában Mercedeseket osztogatnak.” Később pontosítanak: „Nem Moszkvában, Szocsiban, nem Mercedest, Moszkvicsot, nem osztogatnak, fosztogatnak. A többi igaz!” Itt is csak kommunikációs hiba történhetett.

– Se pajzs, se kard nem lennék az ügyben – fogad Meláth Attila baptista lelkipásztor. Az egyházkerületi elnök nyugodt, barátságos ember. A kialakult helyzetet, bár úgy került az ügybe, mint Pilátus a Krédóba, ügyesen kezeli. – Sok a bizonytalanság az önkormányzati iskolák állami kézbe adása körül. Nem tudni, mit, és azt, hogyan veszik át. A kinevezési jog mellett a fenntartás is az államé lesz, vagy az marad az önkormányzatnál? Kérdés, kit alkalmaznának, az is, hány intézmény szűnne meg. Szinte csak a szeptemberi tanévkezdés biztos. Adódott egy lehetőség, szeretetszolgálatunk levelet írt Vác polgármesterének, kölcsönös akarat esetén átvállaljuk az iskolákban a fenntartói feladatot. Miért is? Nekünk az oktatás nem üzleti kérdés. Hosszú távra, most úgy húsz évre tervezünk. Addigra érhet be ez a munka, addigra változhatna meg az iskolák szellemisége. A városban csökkenne a bizonytalanság, egyházi fenntartónak ugyanis még kiegészítő támogatást is ad az állam. Iskolák, munkahelyek maradnának meg. Az újításunk, a bibliaismeret és a jó erkölcsre nevelés pedig a tanulók javát szolgálná.

– Öt általános iskoláról, négy gimnáziumról volt szó. Honnan vesznek ennyi pénzt?
– Pontatlanul fogalmazták a levelet, és a félreértést erősítette, hogy a polgármester úr egyházunk vezetői mellett az április 2-i találkozójára mind a kilenc iskola igazgatóját meghívta. Sose mondtuk, hogy mindet átvennénk. Nem akarunk túlvállalkozni, egy iskolára gondoltunk, az is több tízmilliót jelentene. Azt vizsgáltuk, hogyan fogadják a felajánlásunkat. Nem akarunk semmit se erőltetni. A tárgyalások megkezdése előtt az intézmények dolgozóinak, a tanulók szüleinek kétharmados többségi támogatását, majd a képviselő-testület igenjét kértük. Hallom, hiba történt, előbb talán a testületet kellett volna kérdezni. A tavaszi szünet okán az időpont se volt szerencsés, de május 31-ig mindenben meg kellene egyezni. Bár nem kizárt, az ötletből Vácott nem lesz semmi, döntésre várunk, most másutt érdeklődünk.

A találkozó? Baráti légkörű volt. Az igazgatók érdeklődtek, a közalkalmazotti jogviszony fennmaradhat-e. Nem, felelték. Minden tanárt átvesznek? Úgy tervezzük, válaszolták. Lesz kötelező mise, hittan? Nem, még csak keresztet se tesznek minden tanterembe. A püspök úr hallott az ötletről, kérdezték. Ő se ellenezte, nyugtatták az érdeklődőt.

– E-mailben értesítettek – emlékezik dr. Váradi Iván Attila, a Földváry Károly Általános Iskola igazgatója, helyi képviselő. – Hívtam az oktatási bizottság elnökét, mit tud a találkozóról? Semmit, felelte, őt nem is hívták. Próbálkoztam tovább, Me¬láth úr telefonon tájékoztatott. Hogy mit szóltam az ötlethez? Örültem: elő¬ször vagyok magyar, aztán váci, csak utána szocialista képviselő. Ami jó Vácnak, az iskolának, azt támogatom, érkezzen bárhonnan a javaslat. Már másnap így döntött a kollégák kétharmada is. Jelenleg 521 tanulónk van, ennyi szülőt nehéz megkérdezni, de a kétharmadhoz szükséges igen hamar összejött. Ma már látni, kár volt így igyekeznünk.

– Hány százalék esélyt ad arra, hogy ősztől baptista iskolát irányít?
– Pénzt nem tennék rá, de annyi minden történt már, lehet egy újabb fordulat is.
A váciak még találgatják, miért korbácsolódtak fel az indulatok. Jobbára a volt polgármester, dr. Bóth János tiltakozását és a történelmi egyházak közös nyilatkozatát emlegetik.

– Száz szavazattal alulmaradtam a polgármesteri választáson. Gratuláltam Fördős Attilának, de tény, nem szívleljük egymást. Más ember, más stílus. A testületben sokat vitázunk. Nem a sértettség vezérel, a kalózakciókat nem viselem. A testületé az iskolák tulajdonosi joga, hogyan tárgyalhat nélkülünk? Szorította az idő? Ne már! A március 25-i testületi ülésen egy hang nem esett a baptisták ajánlatáról. Jelentéktelen ügyekben is rendkívüli ülést hív össze. Az iskolákért miért nem tette? Most is hallgat, pedig lenne miről szólnia. Az egyházakat is magára haragította. Miért mondom? Idézek:

„Mindannyian abban vagyunk érdekeltek, hogy a több évtized alatt kialakult oktatási struktúrát a lehető legjobb kondícióban megtartsuk, megőrizve ezzel Vác város iskolaváros jellegét. Valamennyien áttekintjük, hogy a folyamatban részt tudunk-e venni, s ha igen, hogyan. A napokban lezajlott nevelői értekezleteket és szülői tájékoztatásokat, amit a baptista egyház megkeresésére tartottak, egy közvélemény-kutatásnak tekintjük. A végleges álláspontunk kialakításánál messzemenőkig figyelembe vesszük a pedagógustársadalom és a szülők véleményét.” Az április 10-én kelt nyílt levelet a római katolikus püspök, a református esperes, az evangélikus és a baptista lelkész, valamint az izraelita egyház is aláírta. Dicséret ez? Biztatás, hogy így tovább?

– Ekkora hiba, hogy előbb az iskolákat kérdezték?
– Ennél is nagyobb! De folytatom. Az, hogy szóba se került, mi lesz azokkal, akik nem akarnak baptista iskolába járni vagy ott tanítani, vagy tanítanának, de nem engedik majd őket, mert „csak” élettársi kapcsolatban élnek, az már több mint hiba. Mi lesz az intézményekkel? Őket a baptisták átvilágíthatják, és mi átvilágíthatjuk őket? Náluk jó kezekben lennének? Ezer sebből vérzik az ügy. A törvény rossz, értelmezhetetlen, de a bajt Fördős tetézte. Oldja meg!

A Városházán is próbálkozunk. Korai az érdeklődés, mondják, április 19. után nyilatkoznának. Tovább kísérletezünk. A rendkívüli ülés éppen véget ér, de nincs szerencsénk. A polgármester úr tárgyal, ma öt perce sincs. Az oktatásért felelős alpolgármester delegációt kísér. Az oktatási osztály vezetője szabadságon volt, nem tud az ügyről. A szervezési-tájékoztatási osztályvezető nem vett részt a megbeszélésen, nem nyilatkozhat, de segíteni próbál. Elmegy, visszajön, újra el, és vissza, intézkedik. A telefonszámunkért cserébe ígéretet kapunk, április 16-án, hétfőn délután hívnak bennünket, érjük be ennyivel.
Még Budapest határába se érünk, amikor megtudjuk, a Magyarországi Baptista Egyház úgy döntött, hogy „Vácott a kialakult helyzetben nem kíván oktatási intézményt átvenni”.

Az élet ettől azért nem állt meg, hétfőn újra találkoztak a Városházán az iskolaigazgatók és az egyházak képviselői. Fördős Attila a helyzetről elmondta, a város vezetése úgy látta jónak, előbb a pedagógusok, a szülők véleményezzék a baptisták javaslatát, ezt követte volna a szakbizottsági és a testületi tárgyalás. Az egyházaktól érkező kritikákat a polgármester elfogadta, köszöni, de mivel a baptisták a szándékuktól elálltak, iskolaátadás-ügyben újra a kiindulási ponthoz érkeztünk.

A kör ezzel bezárult. Bár lehet, egy új most kezdődött el.