Földre szállt angyalok

Mi lett volna, ha a várandósság kilenc hónapja során derül ki a rendellenesség? – erre a kérdésre az édesanya szerint másfél évtized távlatából nehéz bölcs választ adni. Ami bizonyos: Down-szindrómás kislánya születése nem bánatot, hanem új színeket és feladatokat hozott az életébe.

Ország-világBalogh Mária2012. 04. 14. szombat2012. 04. 14.

Kép: Donw-kóros Világnap Derecenben a Fórumban. Patrícia és családja. 2012.03.21. Fotó: Bohanek Miklós

Földre szállt angyalok
Donw-kóros Világnap Derecenben a Fórumban. Patrícia és családja. 2012.03.21. Fotó: Bohanek Miklós

Szabó Patrícia és Patrik, a kétpetéjű ikrek júniusban ünneplik tizenötödik születésnapjukat. A diszgrá¬fiával (írászavar) és diszlexiával (olvasászavar) küzdő kamasz fiú Debrecen református általános iskolájában tanul, ahol – segítőkész tanárainak köszönhetően – egyre jobb tanulmányi eredményeket ér el. Patrícia egy speciális oktatási intézmény tanulója, ugyancsak a cívisvárosban. Oláh Mária, aki egyedül neveli két gyermekét, a debreceni Angyalszív Down Alapítvány rendezvényeinek szünetében szól az ikrek születéséről:

– Nem voltam későn szülő kismama, semmi gond nem mutatkozott a terhességem kilenc hónapja alatt. Egyetlen vizsgálati eredményem nem utalt arra, hogy Patrícia Down-szindrómás, a fogadott orvosom sem fedezte fel az eltérést. Amikor megszülettek az ikrek, bátorítón nézett rám: „Mindenkinek van egy keresztje, amit cipelnie kell egész életén át.” Ekkor tudtam meg, hogy Patrícia Down-kóros baba – pergeti vissza életük filmkockáit a párkapcsolati tanácsadóként dolgozó, végtelen nyugalommal és türelemmel megáldott édesanya.

– Mindenki kap sorsfeladatokat, melyeket meg kell oldania. Számomra Patrícia és Patrik az élet ajándéka. Soha nem tettem különbséget köztük, s ezt másnak sem engedtem meg. A kislányommal is mindig éppoly következetesen és kitartóan foglalkoztam, mint a fiammal. Együtt járunk moziba, színházba, koncertre, étterembe, nyaralni, sportolni vagy éppen baráti társaságba. Fájó érzés, hogy Magyarországon szinte minden fogyatékkal élő embert lekezelnek, gyakorta kirekesztenek. Összeszorul a szívem, amikor az utcán úgy bámulnak a kislányomra, mint valami csodabogárra. De nem foglalkozunk mások oktalanságával.

Patrícia tanárainak és osztálytársainak sokat köszönhet a család, mivel sosem kezelték fogyatékosként a kislányt. Minden biztatást és szerető támogatást megkap a pedagógusoktól, különösen Kovács Norbert osztályfőnöktől és Tóth Emma magyartanárnőtől. Igaz, ő sem akar lemaradni a társaitól: igyekezettel tanul, sportol, részt veszt a kirándulásokon, szívesen táncol, énekel, szerepet vállal az iskolai ünnepségeken, önállóan közlekedik buszon, villamoson vagy a trolin, s otthon is kiveszi a részét a házimunkából. (Csevejünk elhúzódik, ami Patrícia számára azt jelenti: illendő kávéval kínálni a felnőtteket.)

Hogyan tovább a tanulmányok végeztével? Patrícia nagyon szereti a gyerekeket, már régóta mondogatja, hogy tanítani szeretne. Édesanyja szerint a kislánynak minden képessége megvan ahhoz, hogy teljesüljön az álma.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek