Halálstatisztika

Jelentős előrelépésként értékelte a nemzetközi jogvédő szervezet, hogy az elmúlt évben mindössze húsz országban hajtottak végre halálos ítéletet. Tíz évvel ezelőtt még több mint 30 országban tartottak kivégzést. A legtöbb halálos ítéletet továbbra is Kínában, Iránban, Szaúd-Arábiában és az Egyesült Államokban hajtják végre.

Az adatokból persze nem szabad azt a téves következtetést levonnunk, hogy a húsz országon kívül az összes többiben eltörölték a halálbüntetést. A világ minden második országában még érvényben van ez a büntetési lehetőség, és tavaly 63 országban született is ilyen ítélet. Több mint 18 ezren várják a siralomházban, hogy mikor kerül rájuk a sor – sokan évtizedek óta. Egyes országokban viszont moratóriumot hirdettek a kivégzésekre, vagyis nem kegyelmeztek meg az elítéltnek, de kinyilvánították, hogy azt nem fogják végrehajtani. Japánban 19 év után először maradhatott életben valamennyi elítélt.

Hivatalosan az elmúlt évben 676 személyt végeztek ki. A szám azonban csalóka, ugyanis néhány országban államtitoknak minősül a végrehajtások száma. Valószínűsíthető például, hogy Kínában több mint ezer, de lehetséges, hogy több ezer embert végeztek ki. Az bizonyos csak, hogy 13 nem túl gyakran elkövetett bűncselekmény esetében megszüntették ezen büntetést, viszont immáron halálos ítéletet szabhat ki a bíróság emberi szerv elvételéért, hamis gyógyszerek, mérgező élelmiszerek forgalmazásáért.

Az emberi élet elleni bűncselekményen, kábítószer-kereskedelmen, korrupción kívül olyan „vétségekért” is hoztak halálos ítéletet Iránban, mint a házasságtörés, a homoszexualitás és a hitehagyás. Iránban tizennégy férfit és nőt ítéltek házasságtörés miatt megkövezésre, de ily módon 2009 óta senkit sem fosztottak meg az életétől. Pakisztánban istenkáromlásért, a Kongói Köztársaságban embercsont-kereskedelemért hoztak halálos ítéletet, Szaúd-Arábiában pedig többeket végeztek ki boszorkányság, varázslás és házasságtörés vádjával.

Az ítéletek többségét akasztással vagy golyó által hajtják végre, de Amerikában, Kínában és Tajvanban a méreginjekció dívik, míg Szaúd-Arábiában a lefejezés. A nyilvános kivégzés középkori módszerét alkalmazták Iránban, Szaúd-Arábiában és Szomáliában. Észak-Koreában – bár nem bizonyítható – politikai foglyokat is kivégeznek nyilvánosan a büntető táborokban. Az európai országokban egyébként már csupán Fehérorosz¬országban végeztek ki két személyt.

Lettországban viszont hivatalosan is eltörölték a halálbüntetést. Kérdés, hogy miként lehetett a balti ország az unió tagja, amíg ezt nem tette meg. Az USA-ban pedig Illinois a 16. tagállam, ahol megszüntették a büntetés eme formáját.
A 43 tavalyi amerikai kivégzés közül egyébként a legnagyobb figyelmet Troy Davis esete vívta ki. Őt egy rendőr 1991-es meggyilkolásával vádolták. Az eljárás elsősorban tanúk elbeszélésén alapult, ám a kilenc közül heten korábbi rendőrségi fenyegetésre hivatkozva visszavonták vallomásukat. A kegyelmi fellebbezést egymilliónyian támogatták aláírásukkal, ennek ellenére szeptember 21-én Troy Davisnek beadták a méreginjekciót.

A halálbüntetés továbbra is élénk vitát vált ki világszerte. Akármit is gondoljunk róla, érdemes megfontolni Mohammad Javad Larijaninak, Irán Emberi Jogi Tanácsa főtitkárának novemberi felszólalását az ENSZ-ben: „Iránban a kivégzések több mint 74 százalékát a kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos bűncselekmények miatt hajtják végre. Akár jó, akár rossz ez a gyakorlat, felvetődik a nagy kérdés: vajon csökkentette a bűncselekmények számát ez a durva büntetés? Ténylegesen nem csökkentette.”