Harangok csöndje

Történt vala pedig, hogy az Úr 1674. esztendejében egy késmárki deák, bizonyos Kopeczky Mihály nagy vágyat érzett az ő szívében, hogy Rómába menjen. Igen ám, de miként tehetné meg a nagy utat egy hozzá hasonló, vékonypénzű fiatalember? Egyetlen módját tudta csak. Hallotta, hogy húsvét előtt a harangok Rómába mennek. Nosza, felmászott a templom tornyába, bebújt az öreg harangba, szíjjal jó erősen a harang nyelvéhez kötözte magát. Egyszerre csak erős rázkódást érzett, de olyat, hogy még az eszméletét is elveszítette. Midőn magához tért, egy embert látott maga mellett, aki erősen rázta a vállát és faggatta, kicsoda ő és honnan érkezett. Mihály deák pedig, noha igen bódult volt még az állapotja, ékes deáknyelven számot adott az ő történetéről.

– Jó helyen jársz, fiam, mert ez az Örök Város Szent Péterről elnevezett temploma, annak is a tornya, ahová a harangok ilyenkor, Urunk kereszthalálának napjaiban a világ minden tájékáról összesereglenek, hogy meggyászolják – mondotta a sekrestyés, mert ő volt az, aki magához térítette az ifjút. Nagy híre támadt az esetnek az Örök Városban, akkora, hogy számos pártfogója akadt a deáknak, aki nem is tért vissza többé a szülővárosába.

Eddig szól a legenda. Hogy igaz-e vagy sem, ne vitassuk. Az viszont bizonyos, hogy vidékenként más-más hagyomány fűződik a harangok húsvét előtti elnémulásához. A Magyar Katolikus Lexikon szerint – ahol egyébként Kopeczky Mihály deák legendája is föllelhető – a bánáti német gyerekeknek a szüleik azzal magyarázták a harangtalan időszak okát, hogy azok Máriaradnára mennek, ott végzik el a húsvéti szentgyónásukat. A dusnoki szerb gyerekek nevelésének pedig eszközévé is vált a harangok csöndessége: az édesanyjuk figyelmeztette őket, hogy azok csak akkor térnek vissza Rómából, ahol Jézuskát siratják, ha a nebulók jól viselik magukat. És hogy miért éppen Rómába mennek a harangok? Azért, mert ott a világ szíve, ahonnan a harangok hangja a Föld végső határáig elhallatszik.

Látható tehát, hogy a hívők képzelete számos magyarázatot fűz ugyanahhoz a szokáshoz: a harangok nagycsütörtök estétől nagyszombat estig nem szólnak. Vajon mi lehet az alapja e hagyománynak? Hogy megértsük, érdemes néhány mondatot áldoznunk a harangok szerepére a keresztény szertartásokban.

Már a feltalálása is szép legendához kötődik. Az V. század elején Paulinus bordeaux-i püspök egy éjszaka különös álmot látott: angyalok vették körül, s valamennyien virágkelyhet tartottak a kezükben. Amikor megrázták a virágokat, azok csilingelő hangot adtak ki. Azon most ne akadjunk fenn, hogy Kínában a harangokhoz hasonló hangszereket már Krisztus születése előtt több ezer évvel is alkalmazták. A lényeg, hogy használatát az egyházban Sabinianus pápa vezette be 606-ban. Alaprendeltetése, hogy a híveket imára – misére, istentiszteletre – hívja, máig megmaradt. De jelzi az idő múlását is, tűzvészre, árvízre figyelmeztet, a néphit szerint elűzi a viharokat és villámokat, búcsúztatja a halottakat.

Legfőbb feladata azonban mégiscsak az imára, Isten dicséretére hívás. Vagyis a hívő számára a megváltás feletti öröm kifejezése.

Miképpen örülhet azonban a hívő, amikor Krisztus halálára emlékezik, ahogy ezt teszi nagycsütörtök éjszakájától? Ekkor fogták el Jézust egyik tanítványa, Júdás útmutatása alapján Jeruzsálemben, a Gecsemáné kertben, s tagadta meg egy másik tanítványa, Péter apostol – kínozták, alázták és végül a rabszolgáknak fenntartott, vagyis legkegyetlenebb halálnemmel, a keresztre feszítéssel kivégezték. Hogy örülhetne ilyenkor a keresztény ember? Miképp szólaltathatná meg kedves hangszerét? Hiszen a harang, a csengettyűhöz és a kolomphoz hasonlóan, végső soron hangszer. Nem véletlen egyébként, hogy ebben az időszakban a harang mellett az orgona sem szól. A XX. század közepe óta az evangélikusok, újabban pedig egyre több református gyülekezet is csatlakozik a harangok nagypénteki elnémulásának szép katolikus szokásához.

A harangok nem örökre némulnak el, csupán húsvét vigíliájáig, amikor a legnagyobb gyászt a keresztény tanítás szerint a legnagyobb öröm követi: Krisztus feltámadt. Ezt hirdeti a Rómából visszatért harangok zengése.