Világvége: elnapolva!

A fák, bokrok közt egy olyan, vélhetőleg lakóépületre talált William Saturno, a Bostoni Egyetem archeológusa és csapata, melynek három épen maradt falát zömmel a IX. századból származó festmények borítják. A legnagyobb érdeklődésre mégis az a falfelület tart számot, melyen festett, bekarcolt számok találhatók. Ezekről a számításokról kiderült, hogy az eddig ismert legrégibb maja naptárhoz tartoznak.

A kutatók szerint a népszerű hiedelem ellenére semmi jele nincs annak, hogy a világ – vagy a maja naptár – 2012-ben véget érne, mindössze az egyik naptári ciklus fejeződik be. „Olyan ez, mint az autó kilométerórája: a maja naptár átfordul a 120 ezres számokról 130 ezresekre” – állítja Anthony Aveni, a Colgate Egyetem csillagász- és antropológiaprofesszora. A falakon lévő naptár a festményekkel egy időben, a IX. században készülhetett, és messze a jövőbe nézve, hétezer évre előre számítja ki a különböző csillagászati eseményeket. A készítés dátuma is kiolvasható: 813-ban vésték fel a kalendáriumot, 75 évvel a maja birodalom bukása előtt.

A maják különböző naptári ciklusokat tartottak számon. Ezek közé tartozott a 260 napos ünnepi naptár, a 365 napos szoláris (Napra vonatkozó) naptár, a Vénusz 584 napos ciklusa vagy a Mars 780 napos ciklusa. A maja naptár egy ciklusa 2012. december 21-én valóban véget ér, ebből azonban a maják sem következtettek arra, hogy a világtörténelem is itt végződne. „Az ősi maják azt jósolták, hogy a világ folytatódik, hogy 7000 év múlva is a dolgok ugyanolyanok lesznek, mint most” – véli Saturno. „A mai ember állandóan a dolgok végét kutatja, a maják viszont abban hittek, hogy semmi sem fog változni, minden folytatódik, ami egy teljesen más gondolkodásmódról tanúskodik.” Azt azért csendben megjegyezzük: ami a birodalmukat illeti, a történelem nem az ő szemléletüket igazolta.