Egerbe költöznek a gombafejűek?

Egy nehéz nap éjszakája – ez volt az a film, amit még az édesapja öléből nézett Peterdi Gábor. Ez az élmény megszállott Beatles-rajongóvá tette: lankadatlanul gyűjt mindent, ami a gombafejűek fél évszázados történetéhez kötődik. Féltve őrzött kincseit – a retroláz jegyében – múzeumban mutatná be Egerben.

Ország-világPalágyi Edit2012. 06. 10. vasárnap2012. 06. 10.
Egerbe költöznek a gombafejűek?

Szinte hihetetlen, hogy ilyen színes és derűs élet is van! – ezt gondolta a nyolcéves magyar kisfiú, valamikor a nálunk szürkeségbe fúló hetvenes években, miután egy Beatles-film hangulata magával ragadta. Már másnap elöntötte a rajongói hév. Egy 1976-os dupla lemezt szó szerint ronggyá hallgatott, majd egyenként szemezgette a rádióból és ismerősöktől megszerezhető dalokat. Bár mára felnőtt, sőt kamasz gyerekeket nevel, ma is él-hal a Beatles-dalokból áradó életigenlé¬sért. Az egri Peterdi Gábor állítja: ha nincsenek a vidám gombafejű srácok, ma ő is csak egy átlagos, besavanyodott pali lenne, némi depresszióval. Így viszont új irányt vett az élete: angolul tanult, zenekarban játszott, új barátokra tett szert, csatlakozott a Molnár Gábor alapította Halhatatlan Beatles Baráti Körhöz.

Harminc éve hangyaszorgalommal gyűjtöget, lakásának egyik szobáját zsúfolásig megtöltik kedvenc együttesének relikviái. Még a szekrényekből is szinte dőlnek ki a lemezek és különféle ajándéktárgyak, a nyakkendőtől a kitűzőig. Őriz például egy darabot a már leégett hamburgi Star Club színpadából, a deszkából, amin a gombafejűek álltak. Akad itt dedikált fénykép, sőt tányér, amin a dobosuk aláírása szerepel. Mi több, Ringo Starral személyesen is találkozott az egri gyűjtő, erről közös fotó tanúskodik, és egy karkötőt is kapott tőle ajándékba.

– Kamaszkorunkban a zenegyűjtés közösségteremtő erő volt, nem úgy, mint ma, amikor bármit letölthetünk az internetről. Ha megtudtam, hogy mondjuk egy ismerősöm unokatestvérének van egy kazettája, nagy izgalommal összejöttünk, hogy lemásolhassam. Dumáltunk, és persze bőgettük a magnót. Ha a Poptarisznya adása délután négykor kezdődött, akkor lóhalálában rohantam haza bekapcsolni a rádiót, hogy a kis mikrofonommal felvehessek egy-két számot – idézi emlékeit Gábor. Rögvest megtárgyaljuk: „bezzeg a mi időnkben” még az is nagy szám volt, ha fekete-fehér képekkel tapétázhattuk ki a falat.

– Amikor a nagy papírgyűjtések voltak a suliban, az osztálytársaim gondosan átlapoztak minden újságot, mielőtt beadták volna a MÉH-be. Ha csak egy bélyeg nagyságú Beatles-képet is találtak, rögtön kivágták, hogy beragaszthassam ebbe az albumba – mutatja. Peterdi Gábor is azok közé tartozott, akik azért vetették bele magukat a nyelvtanulásba, hogy értsék, mit üzennek a Beatles-dalok szövegei. Az egri rajongó ezért lett épp angoltanár, majd programozó, és ezért kezdett zenélni is.

– A nyolcvanas évek végén Amerikában tanulhattam, és a vendéglátóimtól mindennap kaptam 20 dollárt ennivalóra. Azt a pénzt gondosan félretettem, és az utolsó centig lemezekre költöttem. Tobzódtam az üzletek kínálatában, úgyhogy amikor hazajöttem, a bőröndöket megraktam a lemezeimmel, a ruhákat pedig otthagytam, mert már nem volt hova csomagolnom – meséli.

Talpalhatott eleget Angliában is, hiszen London és Liverpool környékén 130 olyan helyet járt be és fotózott végig, amelyek valami módon a legendás együtteshez köthetők. Megfordult abban a szenespincében, ahol az első koncertjük előtt öltöztek át a fiúk, felkutatta Lennon édesanyjának szándékosan jeltelen sírját, benyitott a boltba, ahol a Beatles-tagok a gitárjaikat vették.

Azt persze nem tudja eldönteni, a zenekar melyik tagja a kedvence. Először Lennont imádta a humora és odamondogató stílusa miatt, aztán McCartneyt a profizmusáért, majd Harrisont a mély gondolataiért, végül a barátságos Ringo következett, akiben nincs semmi fennhéjázás. Belőlük állt össze az isteni négyes fogat: három gitárral és egy dobbal. Hadat üzentek a hamis politikusoknak és a csöpögős tánczenének. Azt üvöltötték, hogy meg akarják változtatni a világot.

– Az álmom akkor válna valóra, ha nemcsak én nézegethetném ezeket a kincseket, hanem más is örömét lelné bennük. Olyan helyet szeretnék létrehozni Molnár Gábor barátommal, ahol elidőzhetnének a látogatók, belehallgatnának a Beatles zenéjébe, koncertfilmeket nézhetnének és jól éreznék magukat. Igazi XXI. századi multimédiás élménnyel várnánk őket, és a legjobb emlékzenekarok is fellépnének. A városnak tetszik az ötlet – de két éve csak tetszik, ennyi. Akadtak már befektetők, akik fantáziát láttak benne, de egyelőre nem találtuk meg közülük az „igazi” társat.

A tervek elkészültek, s ha mindezt sikerülne megépíteni, Hamburg, Liverpool és Buenos Aires után a világ negyedik Beatles-múzeuma nyílhatna meg Egerben. A retroláz jegyében szórakoztató időutazásra invitálnák a látogatókat – a mai fiatalokat és a beatnemzedék deresedő hajú örökifjait egyaránt.

Ezek is érdekelhetnek