Óriási zűr a szíreknél!

Az ügyben érintettek két, egymásnak jelentősen ellentmondó történetet tálaltak a nagyérdemű elé. A török külügyminiszter, Ahmet Davutoğlu szerint az éppen fegyver nélkül gyakorlatozó, jól látható felségjellel ellátott repülőgép a nemzetközi légtérből egyetlen percre a szír légtérbe tévedt. A török hatóságok, észlelve a hibát, azonnal figyelmeztették a fedélzeten tartózkodó két pilótát, akik pillanatokon belül el is hagyták a szomszéd ország légterét. Ezt követően, minden előzetes figyelmeztetés nélkül nyitott a gépre tüzet a szír katonaság. A Földközi-tengerbe zuhant pilótákat azóta is keresik. Ezzel szemben a szíriai külügyminisztérium szóvivője egy telefonos interjúban azt nyilatkozta a török nemzeti tévé hírcsatornájának, hogy a gépet nem támadták meg. Katonái egy meghatározhatatlan tárgyat észleltek a légterükben, amit – szerencsétlen módon – megsemmisítettek. Csak később vált világossá előttük, hogy az, amit kilőttek, egy török harci gép. „Nem Törökország ellen irányult az akció. Ez pusztán saját szuverenitásunk védelme volt.”

Az ügy nem példa nélküli az igen rossz viszonyt „ápoló” szomszédok történelmében. A nyugati hatalmak által a legkorszerűbb fegyverekkel ellátott szíriai hadsereg negyed százada még szovjet kuncsaft volt. Két MiG–21-es 1989-ben, a török légteret megsértve, lelőtt egy földrajzi felderítést végző repülőt, akkor az öttagú személyzetből senki sem élte túl a támadást. A mostani eset kapcsán az Ankarai Egyetem politológiaprofesszora, Doğu Ergil egy magántelevíziónak adott interjúja némi provokációt sejtet Törökország részéről. Elmondása szerint a török hadsereg hetek óta folyamatosan a szíriai határ közelében röpteti harci gépeit, haderejét fitogtatva ezzel. Az eddig közel harmincezer szír menekültet befogadó szomszéd ország – az ellenzékkel együtt – a Nyugattól várja a megoldást, azaz a katonai beavatkozást az áldatlan állapotok rendezésére. Az Egyesült Államok és szövetségesei azonban továbbra is igen óvatosak, egyelőre ódzkodnak egy elhúzódó konfliktustól. A NATO-országok nem szívesen térnének le a diplomácia rögös útjáról, pedig az előrejutást szinte teljesen lehetetlenné teszi két átléphetetlennek ígérkező göröngy: Kína és Oroszország – az eddig több mint tizennégyezer civil áldozatot maga mögött tudó damaszkuszi vezetés legfőbb szövetségesei.