1200 tonnás békeszerződés

Az építésének idején, i. e. 3000 és i. e. 2500 között, a korábbi évszázadok konfliktusai után békésebb életet éltek a Brit-sziget törzsei, és megjelentek az egységes közös kultúrává alakulás jelei. A régészeti leletek szerint ek¬¬kortájt már hasonló házakat építettek szigetszerte, hasonló fazekastermékeket állítottak elő, és egyéb hétköznapi eszközeik közt is jelentősen csökkentek a különbségek.

Stonehenge-ről messziről látszik, hogy hatalmas munka lehetett a felépítése – a hatvantonnás kőtömbök tevése-vevése egy mai, jól felszerelt vállalkozónak is okoznának némi fejtörést. Több ezer kőkori ember erőfeszítése kellett ahhoz, hogy a köveket több tíz vagy akár száz kilométerről a helyszínre szállítsák – úgy, hogy a Brit-szigeten akkoriban még nem ismerték a kereket. Az építmény alkotóelemei mintegy húszféle kőzetből készültek, tehát húsz különböző helyről származnak. Egy ilyen méretű összedolgozás egyértelműen az összefogást jelképezi.

A stonehenge-i kőépítmény létrejöttével kapcsolatosan tucatnyi elmélet és legenda kering közszájon. A kövek „csillagászati” elhelyezkedése alapján lehetett a Nap temploma, de akár naptár is. Mások szerint zarándokhelyként szolgált, ahová napfordulókor látogattak el sokan. Mivel az építményt számos sír veszi körül, így valamilyen sajátos temetkezési, vagy nem éppen százszázalékos hatásfokkal működő gyógyítóhely is lehetett. Némelyek szerint pedig egyenesen a földönkívülieknek köszönhetjük a létét. Kilencszáz évvel ezelőtt egy bizonyos Geoffrey of Monmouth úgy magyarázta a létrejöttét, hogy a gyógyító köveket óriások vitték Írországba Afrikából. Ezeket később a legendás Merlin varázsló Írországból röpítette a mai helyére – miután kiderült, hogy hiába mészároltak le hétezer ír ellenállót, a gyógykövekért küldött sok ezer lovag meg sem bírta mozdítani azokat. Talán nem ez a legtudományosabb elmélet, ám kétségkívül a legizgalmasabb.