Porcelánéletű hercegnők

Királyok, hercegek és grófok egykori lakóhelyein tündökölnek igazán a legszebb herendi porcelánok. A kastélyokban igazi történelmi környezetben mutathatják meg magukat, erről meggyőződhetünk az ausztriai Kismartonban – az Esterházy Magánalapítvány kastélyában – most látható kiállításon. Azokban a vitrinekben csodálhatjuk meg a világ legnagyobb porcelánmanufaktúrájának készleteit, melyekben hajdan is törékeny kincseket őriztek. A főúri családok hölgy tagjai nemzedékről nemzedékre adták tovább egymásnak becses gyűjteményüket.

– A porcelán magába zárja a mindenséget, a földet, a tüzet, a vizet, a levegőt. A világ legszebb kézi készítésű porcelánjai, melyek a kényeztetés és a luxus hangulatát sugallják, folytonosan járják a világot. Nemrég Tallinn mellett, azután Berlinben, később Észak-Olaszországban mutatkoztak be, majd a szlovákiai Bajmócon, a Pálffy-kastélyban szerveztek kiállítást. Az Esterházy-kastélyban elsősorban az arisztokrata családok megrendelésére készült mintákat sorakoztatták fel – így ajánlotta a látogatók figyelmébe a kismartoni tárlatot a Herendi Porcelánmanufaktúra vezérigazgatója, Simon Attila. Az Esterházyak valóban az első támogatóik körébe tartoztak, kezdetben, azaz 1844-től a kicsorbult, eltört meisseni készleteik darabjait pótolták a herendiekkel, majd – a megmaradt kasszakönyv tanúsága szerint – a cég nagyvonalú megrendelőivé váltak. A nevüket viselő kínai motívumokra emlékeztető minta – mely ma is az egyik legkedveltebb alakzat – külön a számukra készült.

A Kismartonban jelenleg látható, hercegnői lakosztályokat bemutató kiállításra is becsempésztek egy-egy szép herendi dísztárgyat – ha mást nem, tintatartót és tollat a levélíráshoz, ez ugyanis az úrnők fontos kötelessége volt. Nemcsak ezért érdemes persze bekukkantani az előkelő asszonyok egykori írószobájába, hálószobájába vagy épp a fogadóteremül használt Vörös szalonba. E nemrég berendezett helyiségek ugyanis három hercegnő magánéletébe, sőt az éjjel is parancsaikat leső komornáik és szolgáik mindennapjaiba is bepillantást engednek. Három asszony sorsa bontakozik ki, akik összesen tizenkét gyermeknek adtak életet. Igaz, sok boldogságnak nem lehettek tanúi e falak. Maria Josefa Hermenegilda (1768–1845) született Lichtenstein hercegnő éppúgy érdekházasságot kötött, mint ahogy Maria Teresiát, a szép Thurn és Taxis hercegnőt is a családi kapcsolatok miatt boronálták össze férjével. Hármójuk közül csak Lady Sarah Child-Villiers került szerelemből arisztokrata férje oldalára, ám őt ifjan, 31 évesen elragadta a tüdőbaj.

Két másik úrnő élete is egybefonódik a kastéllyal. Esterházy – született Cziráky – Margit emberségével és jótékonykodásával páratlan népszerűségre tett szert. Óvodát és iskolát alapított, ám 1910-ben, hatodik szülése után, mindössze 36 évesen vérmérgezésben elhunyt. Éppen vele történt mindez, aki a birtokaik asszonyait gyámolította, a frissen szült nőknek pedig komatálat és szükség szerint gyógyszert küldött. Róla nevezték el a csornai kórházat.
Nemcsak filmbe illő a másik sors, Melinda hercegnéé – aki 1920-ban polgári családban született, majd az Operaház prímabalerinájaként ismerte meg a közönség –, hanem valóban filmet forgattak róla. Ottrubay Melinda 1946-ban lemondott a színpadról, hogy Esterházy Pál felesége lehessen, de mivel az utolsó hercegnek eztán a börtön és emigráció jutott osztályrészéül, ő is követte párját Svájcba. Tíz éve visszavonultan él Zürichben. A táncos karrierjét idéző hajdani sztárfotókat, a vele Odol fogpépet reklámozó plakátot, valamint porcelángyűjteményének darabjait azonban megszemlélheti, aki Kismartonban jár.

POMPA ÉS ADÓSSÁG. A főúri családban nemcsak a hölgyek lelkesedtek a szép porcelánokért. A Fényes névvel emlegetett, I. Eszterházy Miklós (1714–1790) például szerénytelenül kijelentette: „Amit a császár megengedhet magának, azt én is megengedhetem magamnak.” Ő vetette meg az uralkodókéval is vetekedő családi porcelángyűjtemény alapjait egy 207 darabból álló kollekcióval. A pompakedvelő herceg nem garasoskodott, a törékeny remekművekre a többszörösét költötte annak, mint amennyibe például az udvari zenekarának zeneigazgatójául kinevezett Joseph Haydn háza került. Fényes Miklós egyébként nemcsak tárgyakban szerette a gyönyörűt, de a szépnemnek is hódolója volt, ezt bizonyítja, hogy ötven házasságon kívüli gyermek felett kellett szemet hunynia a feleségének. A herceg imádta a színházat és a bábszínházat, az előadásokra sokszor a jobbágyait is beültette. Neve azzal íródott be az Esterházy családi históriába, hogy ő építette át a mai Fertődön álló kastélyukat, melyből rokokó ízlés szerint „magyar Verszáliát” teremtett. Ám egyúttal azzal is, hogy annyi adósságcédulával terhelte meg a birtokait, hogy kiváltásukat 100 évig nyögték az örökösei.

Az Esterházyak díszes névsorában akadnak olyanok is, akiket különösen elbűvöltek a szépen terített asztal örömei. A Batthyány-kormány ínyenc külügyminiszteréről, Pál Antal hercegről (1786–1866) nevezték el például a vajjal és zöldségekkel készült, citrommal, borral és kapribogyóval pikánssá tett Esterházy-rostélyost.

HAYDN KOPONYÁJA

A zeneszerző négy évtizedet töltött a főúri család szolgálatában, a kastély róla elnevezett hangversenyterme nemcsak barokk freskóival bűvöl el, de egyedülállóan remek akusztikájával is. Erről idén nyáron is meggyőződhet a matinék és koncertek közönsége. Joseph Haydn és Kismarton kapcsolatáról azonban egy csaknem horrorisztikus história is eszébe jutott Esterházy Péter írónak, sőt darabot is írt róla. Az történt ugyanis, hogy a nagy muzsikus testét és koponyáját halála után alattomban elválasztotta egymástól egy magukat tudósnak valló társaság.

A koponyát relikviaként őrizték, és nem szolgáltatták vissza, így az csak hosszas nyomozás és nemzetközi ribillió után kerülhetett végre sírba. Az 1809-ben elhunyt zeneszerző földi maradványait többször is eltemették Kismartonban. Az események azonban a „fejetlenség” jegyében teltek, egészen az 1954-es negyedik, immár végső nyugodalmat adó ceremóniáig.