Aranyosan csillog az ország!

ARANYOS FIÚK. Alig voltunk túl az olimpia felén, mikor a tornász Berki Krisztián (képünkön balra) révén elértük, hat órával később, a kalapácsvető Pars Krisztiánnak (fent) köszönhetően pedig már túl is szárnyaltuk a négy éve, Pekingben megszerzett 3 aranyérmet. Ők ketten, a még a múlt héten megkoronázott Gyurta Dániellel együtt nem akármilyen bravúrt hajtottak végre. Esélyesként, sőt legnagyobb favoritként érkeztek Londonba, és egytől egyig el is bírták a rájuk nehezedő nyomást. A nyomást, amelynek csak egy része jött a szurkolóktól és a médiától – hiszen még talán ezeknél is nagyobb teher volt, hogy mindannyian egy komplett sportág „ernyőtartói” voltak. Rajtuk állt vagy bukott, hogy sikeres olimpiát zár-e az úszó-, a tornász- vagy az atlétacsapat. Mikor néhány hete azon gondolkodtunk, kiknek a győzelmére számíthatunk majd az olimpián, a kajak-kenu válogatott és a vízilabdacsapat említése után rá kellett jönnünk, hogy sikeres sportágak helyett már inkább csak sikeres egyéniségeink vannak. Persze azért bíztunk benne, hogy „a Gyurta”, „a Berki” és „a Pars” majd hozzák magukat. Nos, hozták magukat – és ezért legyünk rájuk nagyon büszkék.

VÁLTÁS A CSÚCSON. Huszonhét évesen, huszonkét olimpiai éremmel a háta mögött visszavonul a valaha volt legsikeresebb olimpikon, Michael Phelps. Az amerikai úszó négy éve, Pekingben egyedülálló rekordot állított fel azzal, hogy nyolc számban nyolc aranyérmet nyert, ráadásul hetet világcsúccsal. A sajtó akkoriban a „robot”, az „űrlény” és ehhez hasonló jelzőkkel illette – és ki tudja, talán azért, mert három számban épp a mi Cseh Lacinkat megelőzve lett első, a többségnek idehaza sem lett a szíve csücske. Az utóbbi években aztán már nem emelkedett ki annyira a mezőnyből, sőt a londoni olimpia első napján, 400 vegyesen az a csúfság is megesett vele, hogy nem állt dobogóra. Ekkor már látszott, hogy sebezhető, ezzel egy időben pedig gesztusai, nyilatkozatai is szimpatikusabbak lettek – nem beszélve a lelátón szurkoló és minden egyes versenyen az ájulás szélén lévő édesanyjáról. Pályafutása „levezetéseként” azért csak nyert 4 aranyat és 2 ezüstöt Londonban, így összességében 18 arannyal, 2 ezüsttel és 2 bronzzal fejezi be. Az eredményességi lista élén alighanem még jó ideig találkozunk a nevével. A régi csúcstartó a szovjet tornásznő, Larissza Latinyina volt, aki 1956 és 1964 között 18 olimpiai érmet szerzett. Latinyina végignézte a helyszínen, amikor „elúszott” a rekordja, és természetesen az elsők között gratulált Phelpsnek. Sőt szerette volna, ha a történelmi érmet is ő adhatja át, ám a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ezt nem engedte.

BOLT, A VILLÁM

Talán egyetlen sportoló van, aki népszerűségben és a körülötte lévő felhajtásban még Phelpsen is túltesz: a jamaicai sprinter, Usain Bolt. Mielőtt pár éve színre lépett, vagyis vágtatott, az atlétika a sorozatos doppingügyek miatt kezdte elveszíteni presztízsét, valamint az őt megillető kitüntetett helyet a sportágak között. Bolt azonban egy valódi XXI. századi sportoló: mindig jókedvű, közvetlen, laza és „mellesleg” villámgyors. Ha feltűnik a pályán, azonnal rá szegeződik minden tekintet. Nem véletlen, hogy Londonban is mindenki őt akarta látni: a 100 méteres síkfutás döntőjére világszerte kétmillió jegyigénylés érkezett. Közülük csak a legszerencsésebb 80 ezer láthatta, amint Bolt a valaha volt második leggyorsabban, 9,63 másodperc alatt tette meg a távot, bezsebelve ezzel 4. olimpiai aranyérmét.

DÖCÖGŐ SZURKOLÓK. Egy hannoveri villamost alakított át szurkolói villamosnak az olimpia idejére a Budapesti Közlekedési Központ. A szerelvényen LCD-tévéken lehet nézni az olimpiai közvetítést. A villamost nemzetiszínű festéssel, „Hajrá, magyarok!” felirattal és az úszás, vízilabda, lovaglás, cselgáncs egy-egy jellemző mozzanatából álló képpel díszítették fel. A járat az 1-es és az 1A, a 3-as és a 61-es vonalán jár a játékok ideje alatt. A szervezők legfontosabb célja
az volt, hogy közelebb hozzák, elérhetőbbé tegyék a magyar emberek számára a sport közösségi élményét.