Elsüllyedt svéd büszkeség

Az uralkodó nagy reményeket fűzött hozzá – a tűzereje felért a rivális lengyel flotta teljes tűzerejével –, ám a hajó egyetlen csatát sem látott. A Vasa 1628. augusztus 10-én vitorlát bontott a stockholmi kikötőben, hogy megtegye első útját. Mivel jó idő volt és nem számítottak hullámzásra, az ágyúnyílásokat nyitva hagyták. Ám egy hirtelen széllökés a hajót annyira megdöntötte, hogy a nyílásokon beömlött a víz. A Vasa mintegy 1300 méter megtétele után elsüllyedt.

A hajó 333 évig a tenger fenekén pihent, mígnem 1961-ben kiemelték és szárazdokkba vitték. Itt kezdődött tanulmányozása és konzerválása, aminek során egy viaszszerű anyaggal, poli-etilén-glikollal kezelték a faszerkezetet. Tizenhét évre volt szükség, hogy az anyag teljesen átitassa a hajótestet, majd ezt hosszú szárítás követte. Végül 1990-ben a számára létrehozott múzeumban kiállították. Jó ötletnek bizonyult: a kiállítást évente 1,2 millió turista látogatja.

Kérdéses azonban, hogy a Vasa meddig képes dacolni az enyészettel. Ugyanis egy friss felmérés eredményeiből kitűnik, hogy a hajótest tölgyfa elemeinek terhelhetősége az eredeti ötödére esett vissza. A faelemeket összetartó vas alkatrészeket eszegető rozsda is gyengíti a hajótestet. Még ennél is nagyobb baj, hogy a környéken a tengervízben lévő sok oldott kén a levegőn maró hatású, a fát mállasztó savvá alakul, s ebből bizony bőven került a hajó faanyagába. A felmérést végző csapat szerint azért nem kell pánikba esni, a hajó egy ideig még bírja a strapát, de ugyanakkor figyelmeztetnek: ha a svédek szeretnék megtartani a Vasát a jövő generációknak is, újabb konzerválási technikákkal kell kirukkolniuk.