Pirospaprikás kilátások

Szabadszállási Tibor húsz esztendeje foglalkozik szántóföldi növények, elsősorban fűszerpaprika termesztésével. Hogy mennyire fontos neki az időjárás, bizonyítékul elénk teszi gyűrűs naptárjait, melyekbe hosszú évek óta feljegyzi megfigyeléseit. Így amikor szóba hozza, hogy kétszer károsította meg jelentős jégverés, a jegyzeteiből szinte órára pontosan kiderül, mikor következett be a természeti csapás.

– Viszont a gazdálkodás összes többi eleme a termesztőn múlik – szögezi le házigazdám, akinek a vállalkozása (Medárd-Kert) nem a negyvennapos eső néphagyományáról, hanem Medárd fiáról kapta a nevét. Leghosszabb ideig, tehát áprilistól októberig a fűszerpaprika van kitéve a természet szeszélyeinek, ezért az „épeszű” kertész inkább más növényeket választ. Nem feltétlenül emiatt, de vendéglátónk foglalkozik káposztával, fokhagymával, fejtőbabbal és dinnyével is.
Náluk a paprikatermesztés családi hagyomány, Bátyán számos família megélhetését jelenti ősidők óta. Elég végigautózni a főutcán, szezon idején majd’ mindegyik ház eresze alatt „napoznak” a szütyőkben tárolt piros paprikahüvelyek, hogy a feldolgozás idejére még szebb legyen a színük. Szabadszállásiéknál sincs ez másként. Nyolc hektáron termesztenek fűszerpaprikát, a magvetéstől az őrlésig mindent maguk végeznek, csak időnként vesznek igénybe napszámosmunkát. Tavasszal kezdődik a hajtás, hatszáz négyzetméternyi fóliasátorban nevelik a palántákat. Már ez sem olcsó mulatság, hiszen gázfűtéssel melegítik.

A későbbiek során is bőven akad kiadás, a száraz nyarakon például muszáj rendszeresen locsolni az ültetvényeket.
– A fűszerpaprika-őrlemény bizalmi termék – mondja a kezdetben őstermelőként, ma családi vállalkozásban szorgoskodó gazda. – Éppen ezért nagy gondot fordítunk a minőségre, máskülönben nem térnének vissza a kuncsaftjaink. Hogy a fűszerpaprika itthoni termesztése és feldolgozása újra elnyerje méltó helyét, ahhoz hathatós változások kellenének. A magyar szabvány a különleges őrleményeket 130 ASTA fokozatban határozza meg, Kalocsa környékére 80 ASTA az előírás. Ez rendkívül alacsony, szerintem 200–240 ASTA lenne a kívánatos. Nem tartom szerencsésnek, hogy a felvásárlás egy kézben van. Nincs összhangban a termelő és a felvásárló érdeke. Az előbbi a minél nagyobb súlyra törekszik, míg utóbbi az áru beltartalmi értékét tartja szem előtt.

Nem tesznek jót a tisztességesen gazdálkodóknak a menetrendszerűen felbukkanó hamisítási botrányok sem. Szabadszállási Tibor arra is megadja a választ, hogy bizonyos őrlemények miért fakulnak ki idő előtt. Először is semmiképpen nem szabad siettetni a feldolgozást. Aztán sok múlik a paprikaszüret időzítésén: félig érett hüvelyekből még utóérleléssel sem lehet azt az állagot elérni, amit a sötétbordóra színeződött terményekkel. De a pár hétig az eresz alatt virító alapanyag válogatása, csutázása, szeletelése ugyancsak gondos munkát kíván. Szárítani maximum 50 fokos hőmérsékleten ajánlatos, és az őrlésnek is megvannak a maga praktikái.

Az elektroműszerész végzettségű, a kertészkedés csínját-bínját autodidakta módon elsajátító bátyai gazdálkodó egy percre sem tud leállni. Nyaralni is csak a felesége, Judit és a fia, Medárd szokott menni – Tibornak a tengerparton sem járna más az eszében, csak az otthoni munka. No, azért a cimborái néha elcsábítják muzsikálni a bátyai horvát nemzetiségi zenekarba…