Fogadjon bátran, könnyen nyerhet!

 El se tévedhetünk. Az állomásról kilépve látjuk a táblát. Naptól fakultan hirdeti: Kincsem Park. Nyíl is jelzi a haladási irányt. A kaput félig nyitották – lehet, nem is lehet szélesebbre tárni: a lépcsőlejárót félig benőtte a növény. A lépcsőfokok csorbák, félhomály van, óvatosan lépkedünk. Az aluljáróban régi és új beázások nyomait látjuk, de a dohszagra legyintünk: lóversenyre igyekszünk, lelkesedésünket semmi se szegheti.

A pálya szép. A fű gondosan nyírt, rendszeresen locsolhatják, a talaja egyenletesnek látszik. De nem az: a napokban egy ló vágta közben gödörbe lépett, és a lábát törte. Szerda délután az ügető napja, most a homokos pályát locsolják. Ahol lócitrom van, veréb is, tartják, s ahogy közelítünk, látjuk is, verebek, szarkák fürdenek a porban meg a lócitromot tesztelik.
Nem mintha tartanánk tőle, hogy elfogy, de sietve megvesszük a Turfot. E nélkül lóversenyre járó talán nem is mutatkozhat. Gyorsan végiglapozzuk. Hasznos újság, sok-sok „okossággal”: versenynaptár, futamok nevei, kezdési időpontjai, távjai.

Adatok lovakról: kor, szín, nem, apja, anyja, helyezései szerint. És persze a hajtókról is dúsan, gazdagon: ki hányszor versenyzett, volt az első háromban vagy maradt helyezetlen, s mennyi pénzt nyert idén. Innen olvassuk, idomárok között idén Fazekas István, a hajtóknál Lakatos Csaba lehet a „király”, utóbbi 217 versenye közül 36-ot megnyert, harmincszor volt második és csak nyolcvanszor volt helyezetlen. Futott időket böngészhetünk még, lótulajdonosokat.

Azt is kiolvassuk, hogyan fogadjunk. Helyre? A lovunknak az első háromban kell végezni. Tétre? A győztest kell megtippelni. Befutóra? Az első két lovat kell helyes sorrendben megjósolni. Hármas befutóra? Az első három ló nevét kell eltalálnunk.
Minden benne van, de speciel az, hogy „technikai okok” miatt, amit később „állat-egészségügyi okokra” javítottak, a minapi futamok elmaradtak, egy sor sincs. Akadt, aki itt tudta meg, a verseny elmarad. Nem reklamált, a legendás exigazgató, Fehér Dezső mondása volt: ha valami nem tetszik, nem muszáj jönnöd. Feleslegesen itt nem idegeskednek, nem zsörtölődnek.

– Kellemes szórakozást, jó sportélményt kívánok! Fogatok starthoz! – harsog a hangszóró.
Az első futamban, a Football-díjban Ösztönző hiba nélkül nyerhet Lakatos Csabával, jósolta a lap.
– Nem bízom benne, egy fillért nem tennék Lakatosra. A ló rég nem futott – hangoskodik egy kigyúrt ember.

Lakatos közben vezet, „hazaér”, nyer. Aki az alaptétet, 200 forintot rá tette a kasszánál, kapott is érte 240-et. A hármas befutóért besöpört 8200 forint se oldja meg a boldog nyertes összes gondját. Totalizatőr rendszerben a feltett tétet osztják a nyertes fogadók között. Hiába: kis foci, kis pénz.

A kigyúrt ember már Váradi Sándort és Conway Bokót szidja, aki biztos esély volt, de szerinte „megfogták”, s lemaradt. Elmegyek, többé itt nem láttok, ígéri, de csak a büféig ér. Duzzogva a monitort lesi, azt nézi, hogy melyik lóra mennyivel fogadnak. Érdemes tutira menni? Inkább kockáztasson, mert abban van a pénz? Néz, számolgat, pedig tudja, mindenki vár (csak a kezdő nem), és a legutolsó pillanatban fogad.

– Mindig ennyien vannak? – kérdezem a büfést. Ha most mindenkihez odamegyek, szépen bemutatkozom, kezet fogok, a következő futam rajtjáig bőven végeznénk is.
– Dehogy! Szilveszterkor hétezren voltak. Igaz, az egyszer van az évben. Szerda általában gyenge, csak a kemény mag jön, de a vasárnapi galoppon többen vannak – feleli mosolyogva.

A „kemény mag” tagja Havasi Zoltán is, a nyugdíjas szerszámkészítő. Dabasról jár fel; ha elunják a versenyt, a barátja, Veszelovszky István majd kiviszi a pályaudvarra. Veszelovszky, ő mondja így, rőfös volt, textillel kereskedett. 1964 óta járnak ki, versenyt nem mulasztanak.

– A lóversenyt kispolgári csökevénységnek tartották. Pártunk s kormányunk mindent megtett, hogy elhaljon, de inkább erősödött. Kurucos természetű a magyar: amit tiltanak, annál jobban szereti. Lehet, most is tiltani kéne, hogy többen jöjjenek, fogadjanak – mondják.

Évekig építgették a pályát, hat éve avatták, messziről jól mutat, de a beton már repedezik, törik. A lovak messzebb futnak, mint eddig, alig látjuk őket, a műsor se tökéletes. Varsányi, Ferge, Soós! Még tudtak, értették a szakmát. A maiak? Tudogatnak, összegeznek.

– Soós volt a kedvenc, a Maszek – kezdi Havasi. – Miért csúfolták így? Ha ő volt a fő esély, sose nyert, ha esélytelen lóval indult, ő pumpálta a kereket, szerszámozta a lovat, ezeken sok múlik, majd a lovászra kacsintott. Fésülködj meg, ma bennünket fényképeznek. Megcsinálta, és nyert. Ezt is kifigyelték, mindig akadt, aki a hírrel körbefutott, az istállóknál járt, jól látta, hogy a Soós levegőt pumpál. A barátom is így csípett meg hármas befutóval félmilliót.

– Harmincezerrel kevesebbet. Rég volt, igaz se volt. Itt még senki nem gazdagodott meg. Ha az ember sokat látott, nem fogad erőből, és ha elég szerencséje is van, jól szórakozik, s közben valamit nyerhet vagy a pénzénél marad. Mi itt tarthatunk nagyjából – korrigál Veszelovszky.
– Miklósi Györgyre még emlékeznek?
– A Fakezűre? Persze, nekem a Baka Hendikeppel sok pénzt hozott. Maga honnan ismeri?
– A fia csalt ki először versenyre, hogy az apja nem esélyes, de ma nyer. A heti ebédpénzemet tettem fel, de a ló cél előtt ugrott, kizárták. Megfogadtam, többet lóversenyre nem megyek.
– Ne aggódjon! Sokan vagyunk így vele, látja, mégis mindig kijövünk – nyugtat Havasi.

Hanem a lóverseny fogadás nélkül olyan, mint amikor az ember idősödő rokonaival táncol – nincs benne izgalom! Ha már nyerőszériában van: Lakatosra, Maya Goalra teszek, de lemarad, mint a borravaló. Veszelovszkyék megcsípik a hármas befutót, a 27 600 forintot elosztják. A jó barátság alapja a tisztességes elszámolás is. A rőfös megsúgja, előző futamban is ezt játszotta: 5, 6, 10. Gondolta, 200 forintot megreszkíroz. Bejött neki, ez is a lóverseny.

Vasárnap aztán teszünk egy újabb kísérletet: 11 hazai futam, Gróf Széchenyi István Emlékverseny, Szent László Díj, Őszi Gátverseny a programban. Csábító kínálat! De úgy fest, ez kevés! Már nyoma sincs a csodaló, Overdose (Dózi) keltette hangulatnak, a telt háznak. Futamaira annyian jöttek, hogy kint rendőrök terelgették a forgalmat. Eljött, aki „számított”, még az is itt volt, aki lóról annyit hallott, elöl harap, hátul rúg. A mi lovunkra mindenki kíváncsi volt.

Az ám, a magyar csodaló! Mint a mesében, hónapokig még nevet se kapott, rút kiskacsának csúfolták. Csámpás is volt, és kanyarokban ügyetlen. Ebből se lesz semmi, legyintettek rá, és „fillérekért” elkótyavetyélték. Három év múlva már 1,5 milliárd forintot kínáltak érte. De nem adták. Hogyan adták volna? Tizenkét versenyt nyert zsinórban, és egyik se volt tucatgyőzelem, szinte játszogatott a mezőnnyel. Dózi sztár lett: tudtuk, imádja a sebességet, speciális autóban, előrenézegetve utazik, s ha 130 alá megy a tempó, már ideges. Kicsit rigolyás pej mén, fekve alszik, az almának nem tud ellenállni. Tudtuk azt is, miről álmodik.

A betegsége egy országot sokkolt. Rosszul patkolták meg, lesántult, majd savós patairha-gyulladást kapott. Ötven kilót fogyott. Nincs tovább, gondoltuk, de 15 hónap kihagyás után 2010 nyarán újra futott. Nem volt a régi, de azért újabb versenyeket nyert. Aztán a dráma: a mi verhetetlen lovunk Baden-Badenben, rontott rajtja miatt csak hetedik, majd másutt a kemény pálya okán negyedik. Idén nem is versenyzett.

A verhetetlen ló legendájával szegényebb, egy szoborral gazdagabb lett a pálya: áprilistól már Dózi 80 centis szobrát csodálhatná az érdeklődő. Már ha lenne! Mert ma is csak kevesen jöttünk, pedig kifejezetten kellemes az idő, családias a hangulat, van, aki a gyerekét, más a kutyáját is hozta. És mégis!

– Tegnap telihold volt, ma front, szél is. Most legyen okos az ember! – háborog az egyik néző.
Társa ráerősít: – Jól mondod, mert az ember tényleg csak ember, de a ló az ló!

Kicsit távolabb mintha piknikeznének, a füvön ülnek, esznek. Nem indulsz, kérdik az egyik falatozót. Idén már nem, feleli szomorúan, s mutatja is, a ló bal térde berogyott. Gondolta, megtartja, felhúzza. Berogyott a jobb is, ő lerepült, a ló átbucskázott rajta. Ő várt, nem állt fel, megvárta a mentőt. A kulcscsontja, bordája tört, a lépe megrepedt. Kérhetek újra kölcsönt, fejezi be, pedig már ki sem látszom az adósságból.

Igazán pörgős a műsor. Az őszi gátversenyt a „topsúlya ellenére nyerő esély”, a nyolcéves Pepperous nyeri, így a hármas befutó 3000 forintot se ér. Tormetát szidják erősen, legutóbb húsz hosszal nyert, most ennyivel lemaradva harmadik. Ilyen a mesékben sincs, kiabálják többen, dühösek, de maradnak.

Már a második futam lovait gusztálják, Ilkét nem engedik indulni, de 11 induló készülődik. Kiegyenlített futam, jósolják az értők, végül az élén csak célfotó dönt Magic Dream és Apple Stone között. Végre verseny volt a javából, dörzsölik a tenyerüket a nézők, akik azért szépen gyülekeznek. A Deep Purple együttes zenéje fokozza a hangulatot.

A nyeretlen kétévesek jönnek. Halljuk, Demokráciával baj van. Pedig már adtunk, engedtünk belőle, mostanság mondunk, amit akarunk, s tesszük, amit mondanak. Demokrácia nem tűri a hátán, nem akar zsokéval a startgépbe állni. Utána jól viselkedik, halljuk, nem tör ki se balra, se jobbra, ahogy szokta. Célfotós döntéssel harmadik, nyer Maximum Titán.
Végre eljött a pillanatom! Báró Wesselényi Miklós Emlékverseny, 1100 méter, kis mezőny, Black Mast betegsége okán hat induló. Majd mindenki Dancing Hussyt favorizálja, de ugyan beszélhetnek, már a metrón megfogadtam: 4. futam 7. ló, ma erre teszek. A neve telitalálat: Nemzeti Összefogás. Kockázat érte 200 forint? Zsokéja, Kerekes Károly nemzetiszínekbe öltözött: piros ujjú zöld-fehér mezbe, fejére piros sapkát tett.

Elindulnak. Vége a nyugodt nézelődésnek. Elöl Dancing, halljuk. Ő van elöl, amikor már csak kétszáz méter a cél. Százötven, száz. A korláttól már nemcsak dobogását hallani, de lovat, lovasát is látni. Bökögetnek hátulról, hogy mindent kitakarok. Finisben könnyen lanyhulnak a szabályok. Ötven méter a cél. Már nemcsak a lovat, azt is látjuk, ahogyan fujtat. A kidagadó ereit lessük, és a zsokét, aki, míg nyerhet, nógat, pálcát használ. Már talpon a lelátó. Nem ugrál, nem üvölt, mint anno, az már nem dívik, azért jól hallható az óhaj: így, ahogy vagytok!

Még három méter, kettő, egy, és vége! Dancing Hussy nyer, mögötte Fanbuddytastic. Lovam, a Nemzeti Összefogás harmadik. Csalódottan, ahogy a többiektől ellestem, a fogadási tikettet az ég felé dobom. A papírfecnik vitorláznak, majd a földre esnek, a szél játszhat velük.

Baj nem történt, a harmadik hely is szép, és még nincs vége, vigasztalódunk. Ma még több futam vár ránk, megannyi reménnyel.

S akkor a jövőről még nem is szóltunk.