Beszélő beluga

Nocot, a fehér delfint – vagy más néven belugát – 1977-ben fogták el eszkimó vadászok, majd eladták a San Diegó-i tengeri emlősöket kutató központnak. A beluga három évtizedig élt fogságban az intézet medencéiben. E három évtized alatt számos megfigyelés temérdek adatát jegyezték fel róla. A legérdekesebb mind közül az, amire először a nyolcvanas évek eléjén figyeltek fel a kutatók: a medencéből – ahol Noc más delfinekkel együtt lakozott – emberi beszélgetésre hasonlító hangfolyamokat hallottak. Mint később kiderült, Noc képes emberi hangok (vagy legalábbis azokhoz hasonlók) kiadására. A legenda szerint egyszer az egyik intézeti búvár értetlenkedve azzal a kérdéssel szállt ki a medencéből: „Ki mondta, hogy jöjjek ki?” Nos, a korabeli felvételeket visszahallgatva – egyáltalán nem elképzelhetetlen…

Nocnak nem kis megpróbáltatás lehetett e hangok létrehozása. A kutatók elemzése szerint modulálnia kellett a nyomást az orrjárataiban, miközben az orrnyílását is a megszokottól eltérően kellett használnia (a cetfélék hangszálak híján az orrukkal képeznek hangokat). Noc az emberi hangokat 3-4 éves koráig, azaz az ivarérettség eléréséig utánozta. Hogy miért csak addig, arról azt sejtik a kutatók, hogy a hormonális változások miatt ezután már sokkal kevésbé érdekelték az emberek – valószínűleg fontosabbnak találta a delfinlányokkal való kommunikációt.

A Nocot megfigyelő csoport vezetője, Sam Ridgway 1985-ben egy konferencián előadást tartott a delfin különös képességeiről, de támogatás híján a kutatás elsikkadt. Most, 27 év után, kollégái noszogatására Ridgway leporolta a Noc-dossziét, s egy tudományos folyóiratban közzétette akkori megfigyeléseit. Immár nagy sikerrel: nincs olyan valamirevaló magazin, melynek lapjairól ne mosolyogna ránk Noc, a néhai beszélő fehér delfin.