Inkább fát, mint pénzt osztanak

– Tavaly összesen három hétig tartott a tél, de az emberek nem voltak rá felkészülve – panaszolta a Szabad Földnek egy dél-alföldi kistelepülés polgármestere. – Teljesen kétségbeestek, az önkormányzat volt az egyetlen hely, ahova fordulhattak. Követelték, hogy segítsünk, de a lehetőségeink szűkösek voltak. Nem lehet úgy nekimenni a télnek, hogy nincs kettő mázsa fám, se normális kályhám, a ház falán átfúj a szél, a villanyt kikapcsolták, és minderre azt mondom, hogy az önkormányzat majd megoldja. Nem oldja meg.

Miközben falun egyre többen állnak át fatüzelésre – mert az még mindig olcsóbb, mint a gáz –, ennek a kultúrája időközben elveszett. A megkérdezett polgármesterek, szociális munkások, fakereskedők mind hasonló folyamatokról számolnak be: míg a hatvanas-hetvenes generációnak még most is nyilvánvaló, hogy tavasztól kell elkezdeni gyűjteni a tűzifát, addig mostanra az lett a jellemző, hogy a fakereskedők forgalma a fűtési szezon indulásával ugrik meg. És ennek csak részben az az oka, hogy sokan nem gondolkodnak előre.

– Tavaly állandóan azon rettegtem, hogy ki fog megfagyni – mondta Sódarné Varga Gyöngyi, Magyarbánhegyes polgármestere. – A mi 24000 fős településünkön több százan részesülnek lakásfenntartási támogatásban, amit víz-, gáz- és villanyszámlára lehet fordítani. De nagyon sok embernek adunk rendkívüli segélyt is, aminek az a feltétele, hogy az illetőnek semmilyen jövedelme ne legyen. Erre évi háromszázezer forint van a falu kasszájában, ezt tudják tűzifára fordítani. Ezen túl léteznek tűzifapályázatok, amelyek számunkra szinte elérhetetlenek. Előttem van egy lehetőség: annak, aki lakásfenntartási támogatásban részesül, igényelhetnénk hét köbméter fát. Négyszázezer forint lenne az önereje, és nekünk kéne állni a szállítás költségeit is. Ha lenne miből…

A tűzifapályázatokról a többi, általuk ismert polgármester is hasonlóan nyilatkozott: az ingyenfa szállítás után drágábbnak bizonyul, mint a közeli tüzépen vásárolt. Nagyobb önkormányzatok nem pénzt, hanem fát tartalékolnak, azt osztják ki a télen – megválogatva azt is, hogy kinek adnak, mennyit és mikor.

– Év közben, közterületen fákat kell kivágni, tavasszal nyesni, ebből képezünk télre tartalékot. Így segítjük azokat, akiknek járna lakásfenntartási támogatás, de nem tudják igénybe venni, mert abból nem lehet fát vásárolni – mondta el Forgó Henrik, Csanytelek polgármestere. – A belvízcsatornák karbantartása során sok fát kell kivenni a mederből, azt behozzuk, tároljuk. Eddig minden évben volt annyi, hogy aki nagyon rászorult, annak tudtunk adni. De arra nem elég, hogy a fél falu ezzel fűtsön. Aki ténylegesen rászorul, azt tudjuk segíteni, méghozzá differenciáltan. Ezzel sem lehet mindenkit boldoggá tenni: sok panaszt hallok, hogy miért tüskés, miért akác, miért vékony, miért vastag. Ha kérdezik, nem is mondom meg, hogy mennyi van. A szokásos mennyiség. Egyszerre négy mázsa körül viszünk ki, de előbb megvárjuk, hogy az illető maga is fűtsön egy kicsit.

Arra mindenhol számítanak, hogy a lakosság maga is megfogja a kínálkozó lehetőségeket. Tanyás területen bizonyos gyorsan növő fafajtákat szabadon be lehet gyűjteni. A közútkezelő meghatározott ideig otthagyja az út szélén a levágott gallyakat – ha valaki rászánja magát, onnan is sok tüzelőt összeszedhet év közben.

A megfelelő felkészülés után már csak abban kell reménykedni, hogy a szociális rendszer időben észleli azokat az eseteket, amelyekben be kell avatkozni. Az önkormányzatok végső esetben melegedőhelyekre szállíthatják azokat, akik egyébként nem élnék túl a telet. A legnagyobb veszély nem is a legszegényebbeket fenyegeti, akik rendszeresen igénybe veszik a szociális rendszer szolgáltatásait. Sokkal inkább azokat az időseket, akik büszkeségből nem kérnek segítséget.
 

Változó szokások
Szemérmesek voltak a Szabad Föld által megkérdezett tüzépesek és fakereskedők – az utcáról betérve szinte sehol nem álltak velünk szóba, egy alföldi kisváros két tüzépese kölcsönösen a konkurenciára uszított volna minket. Egy kistelepülésen ugyanebben az üzletben utazó önkormányzati kft. vezetője végül elárulta, hogy arról van szó: a fakereskedést szinte teljes egészében a román import uralja, aminek a tekintélyes része után az importőr végül nem fizeti meg az áfát, ez a magyar rászorulók még megfizethető tüzelőjének a forrása. Ők viszont önkormányzati cégként nem seftelhetnek, ennek ellenére a megváltozott fogyasztói szokásoknak megfelelően szép forgalmat bonyolítanak. Ugyanis a vásárlók ma már nem egyszerre, nem is tavasztól télig vásárolnak tűzifát, hanem a fűtési szezon kezdetével, és mindig csak pár hétre előre. Ilyen módon felértékelődik az üzlet közelsége, hiszen a szállítási költségen lehet spórolni. Mindez persze azért lehetséges, mert magáncégek még két-háromezres községekben sem telepednek meg.

Trükkök százai
Nagy fűtőértékű fa a bükk, a gyertyán és a tölgy. Az akácnak jó a fűtőértéke, de gyorsan leadja a hőt, és szükségből használják fűtéshez a gyengébb nyárfát is. Igazán nagy eltérést azonban nem ez eredményez, hanem a fa víztartalma. Elvileg a tűzifát körülbelül egy évig, de legalább egy jó, meleg nyáron keresztül kellene szárítani, mert a víztartalommal exponenciálisan csökken a fűtőérték.

Itt jön be a képbe, hogy a mázsát vagy a köbmétert használják-e egységnek egy adott üzletben. Minél nedvesebb egy fa, annál többet nyom a mérlegen, viszont annál rosszabbul lehet vele fűteni. A nedvességgel együtt a tűzifa térfogatából is veszít, de jóval kevesebbet, mint a tömegéből, ezért biztosabb dolog köbméterre vásárolni. Csakhogy míg tömeget mérni a vevő is tud, addig a térfogatmérésnél megint a kereskedő van előnyben. A legkevesebb veszély talán az ömlesztett, térfogatra vett fával fenyegeti a vevőt, amennyiben meg tudja állapítani róla, hogy megfelelően kiszáradt-e.
Ezzel együtt elmondható, hogy a tüzeléshez igazán megfelelő keményfákhoz mázsánként 2600-3000 forintért, köbméterenként pedig 20-28 ezer forintért juthatunk hozzá. Az ár fafajtánként, kiszereléstől függően és a szállítás függvényében is változik.