Kaméliásoknak és kényeseknek is javallott

Egykor a kaméliás hölgyek romantikusnak számító betegségében, azaz a tüdőbajban szenvedők zarándokoltak leginkább a Mátra derekának számító tetőre. A por- és pollenmentes levegőnek hála, az ország tetején ma is megkönnyebbülten lélegeznek fel az asztmások és allergiások. A Galyatetői Nagyszálló 1936–39 közt épült, elsősorban a polgári középosztály számára – s úgy tudni, azért is, hogy itt kúrálhassák Horthy Miklós lányát, akit tüdőbaj kínzott. E festői helyet csak Trianon után fedezte fel az úri közönség, miután búcsút inthettünk magasabb hegyeinknek.

Korábban az ismeretlenség homályába burkolózott a Mátra. Mikszáth például hiába faggatta képviselőtársait, még a gyöngyösi honatya sem tudta, merre fekszik Galya tisztása. Jó másfél évtizeddel később élmunkások gyűjtöttek itt erőt az országépítéshez, és több híres külföldi politikus – például Mao Ce-tung és Tito – is itt töltődött fel. A hatvanas években a magyar labdarúgó-válogatott tagjai dekáztak a világbajnokságra készülve, egy sakktábla pedig arról tanúskodik, hogy Polgár Judit is szívesen tréningezett Galyán.

Egy régi útikönyv szerint a „kényes világjárók” ízlésének is megfelelt e szálloda. A Hunguest Grandhotel Galya ma négycsillagos kényelemmel kényeztet, és kilenctized részben magyarok szállnak meg itt – tudtuk meg Bozsik Nikolett értékesítési vezetőtől. A vendégsereg legszívesebben a síszezonban kapaszkodik fel a Mátrába. Ha valaki szeretne elbújni a világ elől, a legjobb helyre jött: éjjelente legfeljebb a szarvasbőgés zaja veri fel az erdő csendjét vagy egy erre tévedő vaddisznókonda csap zajt. Nappal is barátkozhatunk a vadakkal, a vadasparkban a muflonok, juhok mellett egy dámszarvast is megetethetünk – már ha úgy tartja úri kedve, hogy elfogadja a kézből kínált búzát, kukoricát.

A KÓR LEGYŐZTE A HAVASI NAPSÜTÉST...
A magyar betegségként (Morbus hungaricus) is ismert tbc a kormányzó lányát is utolérte: Horthy Paulette előbb a semmeringi tüdőszanatóriumban küzdött a kórral, majd Egyiptom forróságában keresett gyógyu¬lást, mindhiába. Gróf Károlyi Gyula felesége, az elegáns, karakteres arcú Paulette fiatalon, 37 éves korában, 1940-ben hunyt el, a kenderesi családi sírboltban helyezték örök nyugalomba. A gyászos esemény után egy évvel az ő történetére rímelő filmet forgattak a Galyatetői Nagyszálló teraszán és parkjában. A Havasi napsütés című filmben Tolnay Klári játssza a bundában napfürdőző Fifikét, akit végül legyűr a kór. A film – melyben Turay Ida és Csortos Gyula is szerepel – legfeljebb naiv bájával vonzza a mai nézőt, ám az kiderül belőle: akkoriban nagyvilági élet folyt a szállóban, amely kellemes hotel és szanatórium is volt egyben. Az úrihölgyeket síoktató és parkett-táncos szórakoztatta, a merészebbek ródlizhattak, síelhettek, hógolyót gyúrhattak. A szálloda orvosai panaszkodtak, hogy nem veszik komolyan a gyógyulást a vendégek: csak a szakács főztje érdekli őket meg a dzsessz…

ÉLMUNKÁSOK A MAGASLATON
A Galyatetői Nagyszálló, Közép-Európa egyik legfényesebb üdülőhelye megnyitotta kapuit a pihenést legjobban megérdemlő magyar dolgozók, az élmunkások részére – adta hírül a filmhíradó 1948 júliusában. Az első turnusban 35 élmunkás és Kossuth-díjas érkezett, hogy magaslati levegőn pihenhessen. Állítólag sokan annyira nem szokták a semmittevést, hogy órákig csak ültek az asztalnál, és szótlanul maguk elé meredtek. A propagandaszöveg persze úgy szól, hogy a szabadság leteltével kipihenten, frissen folytatták az országépítést. Később jöhettek a beszolgáltatásban jeleskedők is. Az 1949. januári filmhíradó kincstári optimizmussal vezette be a pörge bajszos földművesekről készült képkockákat: „Parasztságunk legjobbjai nyári fáradtságukat pihenik ki a galyatetői híres Nagyszállóban. Ezek a parasztok nyújtották a beszolgáltatási és a termelési versenyben a legtöbbet. Ezért a Népjóléti Minisztérium – a Magyar Dolgozók Pártjának kezdeményezésére – a legkiválóbb háromszázat megjutalmazza kéthetes ingyenes üdültetéssel.

A múltban vékonypénzű ember a tájékára sem kerülhetett a híres főúri üdülőnek. Most pedig a kandalló melegénél parasztok és élmunkások barátkoznak. Jelképes volt, hogy a múltban a parasztot mindig leütötték a sakktábláról. De ma a parasztság egyszerre mozdul, és ebbe a királyok buknak bele. Még a szakácsok is nagyobb szeretettel készítik a finom ebédet. Tudják, hogy végre azokat szolgálják ki a föld termékével, akik megdolgoztak érte. Ha bealkonyodik, a vidám társaság táncra perdül.”

TÁTRA, FÁTRA HÍJÁN MÁTRA
Kodály Zoltán (1882–1967) mellszobra, Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotása ma is ott díszlik egy zongorán, a zeneszerző emlékszobájában. Ezen a hangszeren maga Kodály játszott, aki szenvedélyes turistaként járta a Mátra ösvényeit. Az 1940-es évektől gyakran időzött Galyatetőn. Az ötvenes évek elején a SZOT arról értesítette a szálló vezetőségét, hogy örökös használatra kiutalnak két erkélyes szobát a Kodály házaspárnak: a 107-est és a vele egybenyitható 108-ast. A zeneszerző évente többször is megfordult az ország tetején: általában úszással kezdte a napot, majd munkába mélyedt; a közeli templomban komponálta például a Csendes misét. Akadnak, akik emlékeznek még rá, hogy Kodályból előbújt a zenepedagógus: szolmizálni tanította a szállóban üdülő gyerekeket, majd édességgel honorálta buzgalmukat.

Kodály a Nagyszállóban alkotott az 1956-os forradalom napjaiban is, amikor Pesten felvetődött, hogy ő legyen az államelnök. Amikor a zeneszerző e fontos hírt megtudta, tréfásan vágta ki magát: „Én nem szeretem a dohányfüstöt. Az ilyen hivatal pedig általában ezzel jár.” A komponálást választotta a politika helyett. Miután első felesége meghalt, második nejével, az öt évtizeddel ifjabb Péczely Saroltával csodálta a hegyeket. Bár a szálló kényelmével elégedett lehetett, egy kései levelében így sírja vissza az érintetlen természetet: „Tátra, Fátra híján a Mátra maradt… Jó itt, de szívesen elcserélném azzal a lyukas fakunyhóval, amelyben megháltam jó 60 éve, mikor először jártam itt. Egyetlen épület volt messze tájon.”