Na és ha lángol a Mikulás füle?!

Meg is döbbentem, amikor Morvay Zsuzsa három ládát tolt elém, és a kanapén heverő hatalmas „játékhalomra” mutatott. Arra ocsúdtam, hogy megnyomta az egyik Mikulás fülét, mire a sipkáján hatalmas láng lobbant.

– Na, ez az én kis gyűjteményem. Dél-Afrikában kezdődött egy bolhapiacon, majd’ negyedszázaddal ezelőtt. Döbbenettel néztem egy fickót, amikor egy játékkal rágyújtott a cigarettájára. Annyira abszurd és mulatságos volt! Mindig imádtam a bolhapiacokat, de az afrikai kaland óta nincs megállás, szinte csak az öngyújtókra hegyezem ki a csápjaimat. A férjem antik tárgyak kereskedésével foglalkozott, nem nézte jó szemmel, hogy ezekért a pár száz forintos „baromságokért” lelkendezem. És persze dohányoztam is. De több mint tíz éve özvegy vagyok, akkor letettem a cigarettát. Fel kellett nevelnem a fiamat és a lányomat. A cigaretta ment, az öngyújtók viszont megmaradtak.

Morvay Zsuzsának több mint háromszáz darabos gyűjteménye van, a világ legkülönfélébb részéről. Minden érdekli, ami öngyújtó, de nem hasonlít az öngyújtóra. De nem ám botcsinálta módon szaporodott a gyűjtemény! Külön tematika szerint: vannak itt táskákból, cipőkből, Mikulásokból, autókból, római harcosokból, biciklikből, szerszámokból és a legkülönfélébb állatokból álló példányok. A nemi aktusok is megmozgatták a tervezők fantáziáját, fallikus ábrázolásokban sincs hiány.
– Némelyik már annyira ronda, hogy túlmegy minden ízléshatáron. Nézze ezeket a macikat! – és a kezembe ad egy fröccsöntött medvepárt. Azért a kék robotcica se kutya, meg az asztronauta, akinek a feje lobban lángra. – A legfelháborítóbb darab ez a kereszt. Szerintem ez még egy ateista embert is kihozna a sodrából. Amikor még működött, világított a három sarka…

Nem csupán zsebre vágható öngyújtókra lelünk, a legtöbb csak két kézzel hozható működésbe. Vagy a formájuk és méretük miatt, vagy mert idő kell hozzá, hogy az ember rájöjjön, miként kell meggyújtani…

– Jó párral megégettem a kezemet, mert összevissza nyomogattam, és éppen a láng helyénél fogtam. Például itt ez a vonat. Olyan hosszú, hogy felér egy Orient expresszel. Vagy az a varrógép, amelyiknek a kerekén jön ki a láng – mondja mosolyogva, majd a kedvenc darab is előkerül. Az ember első blindre azt hinné, hogy egy igazi szobrászmű a német rohamsisakon ülő, széttárt szárnyú békegalamb. Ettől mindig meglágyul Morvay Zsuzsa szíve. Vitrinek mögött vannak a pisztolyok is, nehogy az idelátogató gyerekek játékoknak higgyék a csillogó, mívesen kimunkált darabokat. Vannak igényesen kidolgozott öngyújtók is, mint az alpakkából készült teve vagy a szintén fémből életre hívott zebra.

Mondhatnánk, könnyű volt Morvay Zsuzsának ennyiféle öngyújtót összegyűjtenie a világból. A kék és zöld, egyedi formavilágú kerámiáira hamar fölfigyelt a piac, 22 évesen már a Képcsarnok Vállalatnak dolgozott. Aztán jött a többéves németországi meghívás, ahol saját galériája is volt. Pár év itthonlét után a Dél-afrikai Köztársaságban kötött ki, ahová tanítani hívták. A hét év Spanyolországot sem felejti el soha. Egyedi tervezésű, művészi csempéket készített, hiszen az ottani lakáskultúrában nagy kultusza van a darabáron mért csempéknek.

De hiába fogadták tárt karokkal mindenhol, végül mindig hazajött. Ahogyan fogalmaz, az embert bármennyire szeretik külföldön, ott mégiscsak „turista” marad. És vándoroltak az öngyújtók is, országról országra. Mert ez amolyan „jópofa bolondság” Morvay Zsuzsa életében. De az azért soha nem jutott eszébe, hogy kerámiából tervezzen öngyújtót.
– Akkor azt mondanám, itt van vége az emberiségnek!