Államfőt választó csehek

A leendő elnöknek sem a politikai légkör, sem a recesszióba fordult cseh gazdaság nem ígér könnyű öt évet, bár nemcsak ennek köszönhető, hogy a szombati választást január 26-án egy második fordulóval toldják meg. A kilenc jelölt közül ugyanis senkinek sem sikerült megszereznie a győzelemhez szükséges több mint ötven százalékot. Ami a cseh belpolitikát illeti, épp előző héten élte túl legutolsó, a honvédelmi miniszter leváltása körül kirobbant válságát a Petra Necas vezette hárompárti koalíciós kormány. A kedélyeket tovább borzolta, hogy a leköszönő, főképp eurószkepticizmusáról hírhedt cseh államfő – szlovák kollégájához, Ivan Gasparovichoz hasonlóan – közkegyelmet hirdetett ki a Cseh Köztársaság születésnapjára, minek következtében több mint hétezer rab, a cseh börtönök lakóinak jó harmada szabadon távozhat a börtönökből.

Ennek ellenére a referendumot nagyobb várakozás előzte meg, mint az elmúlt tizenkét év bármelyik parlamenti választását. A nyolc és félmillió szavazásra jogosult cseh több mint hatvan százaléka tartotta fontosnak, hogy személyesen döntsön az államfőről, s a külföldön élők közt is nagy volt az érdeklődés. Az mindenesetre már biztos, hogy a Hradzsin következő lakója az első fordulón két legtöbb voksot megszerző Milos Zeman (24,2 százalék) vagy a cseh-svájci állampolgárságú, Festetics Matild személyében magyar nagymamával is büszkélkedhető Karel Schwarzenberg (23,28 százalék) közül kerül ki. Nagy csalódást okozott a 17 százalékos eredményével csak a harmadik helyen végző Vladimír Franz, aki a cseh elnökválasztás egyik legkülönösebb jelöltjének számít. Az agyontetovált, piercinges zeneszerző, festő és jogtudós Franz a csehek szerint leginkább „egy Pápua Új-Guineából érkezett egzotikus lényhez” hasonlatos, aki mögött, ha kormányzati tapasztalat nem is, ám óriási rajongótábor áll.

A második forduló jelöltjei közt éles küzdelem várható. Az egykori szociáldemokrata kormányfő, Milos Zemant várhatóan támogatni fogja a baloldal többsége, viszont esélyeit rontja, hogy pártját elhagyta, s viszonya feszült a szociáldemokrata vezetéssel. Schwarzenbergnek nehéz lesz leküzdenie azt a tényt, hogy egy nagyon népszerűtlen, a cseheket számos, látszólag eredménytelen megszorító intézkedéssel sújtó kormány tagja, ugyanakkor számolhat a jobboldal és a civil szféra támogatásával. Hajtépés ide, sárdobálás oda, azon a tényen nem változtat semmiféle előre jól látható pocskondiázás, hogy a köztársasági elnök szerepe Csehországban is csak szimbolikus jelentőségű.