Csuklója volt a kulcs

Elsőként, 2003-ban egy női csontvázat találtak a kutatók. Koponyája nagyjából harmad akkora volt, mint korunk asszonyainak. A vizsgálatok szerint 18 000 évvel ezelőtt tengette életét a barlang környékén. Idővel aztán újabb, összesen kilenc testhez tartozó maradványokra leltek az antropológusok. Minden lelet arra utalt, hogy a lények testmérete nem különbözött az első csontváz egykori tulajdonosáétól, alig nőtték túl az egyméteres magasságot – ezért a „hobbit” becenevet ragasztották rájuk a filmekből, könyvekből ismertős félembernyi lények után.

A Lian Bua barlangban talált legrégibb kőszerszámok 800 ezer évesek, így a hobbitoknak ennél korábban kellett Flores szigetén megtelepedniük. Kihalásuk pedig 17 ezer évvel ezelőttre tehető. A hobbitokat az évek során hol ide, hol oda sorolták az emberszerű lények fejlődési fáján: némelyek a kipusztult Homo erectus rokonának vélték, mások a pigmeusokkal hozták őket kapcsolatba, de igazából egyik elmélet sem volt támadhatatlan. Aztán egy napon valakinek eszébe jutott, hogy hasonlítsa össze a hobbitok, az ember, valamint a Neander-völgyi ősember csuklócsontjait. Kiderült, hogy a hobbitok ízületi csontjai jelentősen különböznek az emberéitől. Annyira, hogy egyértelmű lett: a floresi ember, a Homo floreiensis tulajdonképpen egy teljesen más, eddig ismeretlen faj volt.

A hobbitok aztán, nem bírva a versenyt a nála háromszor nagyobb agyú és testileg jóval erősebb emberi fajjal, lassacskán kipusztultak. Ahogy Flores többi csodás élőlénye is: a Stegodon nemhez tartozó törpe elefántok, a több méterre megnövő gyíkok, a hobbitoknál kétszer magasabb, majd’ kétméteres ragadozó gólyák. A csontok mellett ma már csak egyetlen faj emlékeztet a valamikori világra: az orrától farka végig egy méternél is hosszabb floresi óriás patkány.