Miért vörösek a skótok?

Nemcsak azt kutatják, miért szokatlanul gyakori e hajszín a szigetországban, és hogy mennyi lehet belőle, de arról is szeretnének adatot kapni, hogy hány nem vörös skót, ír és angol hordozhatja magában a hajszín-hajlamosító génvariánsokat, melyeknek három típusa ismert. Az eddigi statisztikai becslések szerint az emberiség 1-2 százalékának vörös a haja (nyilvánvalóan csak a természetes hajszín számít, a festett nem). Északnyugat-Európát tekintve viszont 2-6 százalékos a hányad. Angliában 6, Írországban 10, Skó¬ciában pedig 13 százalékos a vörös ráta, azaz rendkívül magas. A brit „vöröshaj-projekt” genetikusai 4 ezer ember DNS-molekuláját vizsgálják, aminek eredményeként megmondható, hogy valaki hordozza-e a vörös haj génvariációját vagy sem. A hordozók 50 százalékban adják tovább a gént gyermekeiknek, akkor is, ha párjuk nem hordozza a variációt. Így nemzedékeken keresztül is „alvó” lehet a gén, hogy azután a rejtett hordozók gyermekének hajszínében meghökkentőn és váratlanul megmutatkozzon.

A vörös hajúaknak általában nagyon fehér és napsütésre érzékeny a bőrük, ami azért alakulhatott így, hogy a kevés napsütésből minél többet beengedjen a szervezetbe. Ebből az következne, hogy a vörös hajúak hányadának Európa legészakibb sávjában kellene a legmagasabbnak lennie, ám ez nem így van. Svédország igazán északi ország, ám több a napfény – napi átlagban 5,4 órát süt a nap –, mint Skóciában, ahol az óceáni éghajlat miatt csak 3,1-et. A sok borús nap miatt legkevesebb 1,6 millió skót hordozza magában a vörös haj génvariánsait, s legtöbbjük nem tud erről. Amíg valamelyik generációban egyszer csak fel nem bukkan egy vörös hajú kisbaba…