Süllyedő paradicsom

Újabb mérföldkőhöz érkezett az unió. Soha nem fordult még elő, hogy egy országot a teljes évi nemzeti össztermékével, GDP-jével kellett volna kisegíteni. Ez olyan, mintha mi, magyarok 100 milliárd eurót, több mint harmincezermilliárd forintot várnánk a közösségtől.

Ciprust elsősorban Görögország csődje rántotta magával, a görög bankrendszer válsága természetszerűen megrendítette a szigetország gazdaságát is. A turizmus és a kereskedelem visszaesése, az ingatlanpiac döglődése csak rontott az így is kevéssé életképes rendszeren. Az ország másfél éve egyre mélyülő válságban koplal. Így a mentés nem tűrt halasztást. Az unióval és az IMF-fel való egyezkedés végstádiumba érkezett, mire kézbe veszik az újságot, már eldőlt Ciprus sorsa. S nem csak az övék. Az unió erőpróbája ez. Mindannyiunké. Ciprus példája minden tagországra hatással lesz, amelynek a gazdasága segítségért kiált.

Aki konyít a gazdasághoz, Ciprus hallatán nem a forró homok és a lágy tenger képe rémlik fel, hanem az elsuvasztott pénzek Kánaánja, az offshore paradicsom. A szigetország külföldi cégekre vonatkozó megkapóan kedvező társasági adójával lett igazán csábító a pénzemberek számára. Ne feledjük, hogy mindezt nem egy eldugott indonéz sziget, hanem az Európai Unió tagja kínálja. Ami néhány éve még úri huncutságnak számított, az ma vállalhatatlan ősbűn! Ciprust közösségiadó-eurókból kimenteni a bajból olyan lenne, mintha a ravasz haszonélvezőket erkölcsileg is tisztára mosnák.

68 milliárd euró bújik meg a szigetország számláin. Ijesztő és egyben bosszantó tény, hogy ennek majdnem fele orosz pénz. Az unió segítse ki a saját pénzén Oroszországot? A német kisemberek szavatolják a Gazprom számláit?

Így egy valóban különös helyzet állt elő. Az unió „közös” megoldást javasol. Nemcsak ajánl, hanem sosem látott szigorú feltételt szab. Csak akkor hajlandó Ciprust kimenteni, ha a szigetország is hozzájárul a mentőcsomaghoz. De honnan? Onnan, ahonnan csak lehet. A csomag 10 százalékát elő kell teremteni. Megadóztatják a betéteseket. A számlákról egyszerűen elveszik minden tizedik eurót. A ciprusi kormánynak csaknem 6 milliárd eurót kell összegyűjtenie, amely kiegészítené a nemzetközi szervezetektől érkező 10 milliárd eurós mentőcsomagot. Ez mindenkinek fájni fog. Nem néznék, hogy helyi csónakmester összekuporgatott tartalékáról van-e szó vagy orosz milliárdos kisíbolt vagyonáról, esetleg multicég tartalékáról. Magyar vagyonosoknak akár kétszáz¬milliárd forintban is fájhat egy csőd!

Az üzenet világos: többé nincs olyan, hogy úgy ment az EU, hogy az nem töri meg a bajba jutott nemzetet. De ez megint csak nem megoldás. A kispénzűekkel ezt nem lehet megtenni. Az EU tudja ezt, hiszen jelszava a szolidaritás. Így az eurózóna pénzügyminiszterei a minap azt javasolták Ciprusnak, hogy a 100 ezer euró – harmincmillió forint – alatti betéteket mentesítsék a teher alól, a jelentős részben orosz kézben lévő nagyobb bankbetéteket viszont magasabb kulccsal terheljék. A szavazás a ciprusi nyilatkozatok szerint alighanem sikertelen lesz: a miniszterelnök jelezte, hogy a politikai többséget várhatóan nem sikerül megszereznie.

Két szavazaton múlik az oroszok pénze. Putyin dühöng a Kremlben. Mintha egy összeesküvés-elmélet utolsó fejezetét olvasnánk, ahol a nagyhatalmak egymásnak feszülve dobják be utolsó lapjaikat. Ez történelem. Ha győz az orosz lobbi, nem lesz más, mint a csőd. Ami mindenkit érinteni fog, akinek bármi köze van Ciprushoz, az euróhoz, a világgazdasághoz.

S kinek nincs? S miért jó ez az oroszoknak? A legnagyobb veszteség az övék! Aligha tévedünk: nekik már ajánlatuk is van a megoldásra. Vinnének mindent, bankokat, földgázkitermelést, s ha adják, az egész szigetet. Szakértők szerint egyvalami lükteti még az infúzión vegetáló világgazdaságot, a bizalom. Ebből van ma már a legkevesebb. Pénzt már nem ad bankautomata Cipruson, az utalásokat felfüggesztették. Pénz nincs, csak patthelyzet.