Törékeny csoda Parádsasváron

Újra fújják az üveget a Mátrában. Parád és az üveg története jó 300 éve összefonódik, hiszen még II. Rákóczi Ferenc fejedelem állította fel a későbbi híres üveggyár elődjének számító óhutát. Most új fejezet íródik e szép szakma történetében.

Ország-világPalágyi Edit2013. 05. 20. hétfő2013. 05. 20.

Kép: parádsasvár üvegfújó gyártó manufaktúra kezdte meg a termelést főként külföldi piacra tradicionális módszer hagyomány kézügyesség 2013 05 13 Fotó: Kállai Márton

Törékeny csoda Parádsasváron
parádsasvár üvegfújó gyártó manufaktúra kezdte meg a termelést főként külföldi piacra tradicionális módszer hagyomány kézügyesség 2013 05 13 Fotó: Kállai Márton

A fél falu odagyűlt, amikor először fűtöttük fel a parádsasvári üvegmanufaktúra kemencéit. Nem hitték el, hogy valaha még ilyen látványban lehet részük – tudjuk meg Rénes Marcelltől, a nemrégiben létrehozott üzem egyik tulajdonosától. Nem csoda, hogy megilletődtek a helybeliek, hiszen ezen a környéken valóban évszázados hagyományai vannak az üvegművességnek – és több százan maradtak állás nélkül, amikor a parádi gyár néhány éve végül bezárta a kapuit.

De nemigen akad még Parád környékén sem olyan, akire családi örökségképpen rámaradt volna egy félig kész üvegmanufaktúra az udvarban. Rénes Marcell azonban elmondhatja ezt magáról. Még az édesapja, Rénes György, a hajdani parádi gyár vezető tervező üvegművésze és egyik kollégája, Házi Tibor álmodta meg ezt a kis műhelyt, ahol, úgy gondolták, kedvükre kísérletezhetnek majd. A megvalósításra már nem maradt idejük, így évtizedeket kellett várni arra, hogy vörösre izzíthassák a kemencéket. Pályázatok segítségével mára megvalósult az álom. Most a próbaüzemnél tartanak: az Art Glass Parád Kft. eddig nyolc munkahelyet teremtett, de terveik szerint bővülhet a dolgozók száma.

Vajon hasonlóan készül itt a kecses üvegpohár, mint több száz éve? – adódik a kérdés. Ügyeltek arra, hogy környezetbarát módon alakítsák ki az üzemet, ezért ma már villany melegíti az olvasztókemencét. Ráadásul nem helyben olvasztják szilikát és homok keverékéből az alapanyagot, hanem félkész üveget vásárolnak Németországból, s azt formázzák. A lényeg azonban változatlan maradt: a manufaktúrában éppúgy kézzel húzzák ki a boroskelyhek szárát, mint hajdan. Az igényes kézműves munka értékét hajlandóak megfizetni a külhoni vevők, akik előtt Parád neve ma is szépen cseng. Eddig már Angliából és Olaszországból is érkezett megrendelés a letisztult formájú, elegáns kelyhekre. Emellett mutatós ajándéktárgyak, például virágok, legyezővázák is kikerülnek az üvegfúvó mesterek keze alól, húsvétra pedig szemet gyönyörködtető üvegtojások készültek. Bár ápolják a szakma ősi hagyományait, nem kívánnak a hajdani parádi gyár árnyékában maradni, ezért egy fiatal tervezőnő, Görömbei Luca jóvoltából hamarosan új formákkal rukkolhatnak elő.

A Parád környékén járók a mai napig keresik a régi üvegmanufaktúrát, mely nem mindennapi látványosságot kínált. Ez adta az ötletet, hogy megnyissák az új üzem kapuit a látogatók előtt. Annyira nagy az érdeklődés, hogy akadt olyan hétvége, amikor sorban álltak a turisták, illetve a kiránduló diákok.

Aki érez magában elég bátorságot, Parádsasváron maga is kipróbálhatja, tud-e üveget fújni.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek