Butul az emberiség

Az átlagos intelligencia változását mérni azért jelent gondot ilyen nagy időintervallumokban, mert száz éve még nem ismerték azokat a teszteket, amelyekkel ma az IQ-t meghatározzák. Az intelligenciateszteket egyébként is sokan támadják, mondván, az eredmények nem a tiszta szellemi képességeket mérik, a szociális beágyazódást, oktatási hátteret, a teszteket rengeteg előítélet is torzítja. Az európai kutatók ezért a vizuális ingerekre adott reakcióidőt vették alapul a vizsgálatuknál, feltételezve, hogy ez fordítottan arányos az intelligenciával: minél gyorsabban reagál az ember, annál okosabb.

Az 1884–2004 közötti időszakból származó kutatási adatok elemzése azt mutatta, hogy az átlagos reakcióidő jócskán megnőtt e 120 év alatt: a férfiaknál 183 milliszekundumról 253-ra, a nőknél 188-ról 261-re. Az általános elbutulást azzal magyarázták, hogy a XX. században a fejlett társadalmakban az okosabb embereknek kevesebb gyerekük született a többieknél, így a kevésbé intelligensek génjei nagyobb ütemben terjednek. Az evolúció törvényei szerint pedig ez végső soron lehúzza az átlagot. A kutatás eredményei szerint a XIX. században volt a legmagasabb az emberek intelligenciahányadosa. Charles Darwin kora óta pontosan 14 IQ-pontot veszítettünk. Az élővilág összetétele folyamatosan változik, de azt az evolúciós elmélet atyja sem tudhatta előre, hogy az átlagos intelligenciaszintet tekintve nem jó irányba.